A Vegánok (és egyéb állatvédők) lecsapják a szúnyogokat?

Úgy érzem, van némi különbség egy lecsapott szúnyog meg a nagyüzemi állattartás között, nem gondolod?

Mondjuk nem ugyanaz lecsapni egy szúnyogot a karodon vagy naponta többezer hím csirkét bedarálni élve.

"Pont ezt írom hogy felesleges megölni a szúnyogot ha imádom őket."

. Szerintem nem erről szól a kérdés, hanem hogy mi mit csinálnánk.

#13

Kint úgyis millióan vannak, tökmindegy hogy az az egy darab mit csinál.

https://www.youtube.com/watch?v=8QQ9OUnfZGQ

https://www.youtube.com/shorts/IJYl_dkqwsc

Egyszer egy baráti társasággal szalonnát sütögettünk a tábortűz körül este. Egyik srácnak rászállt a karjára egy szúnyog, megcsípte, a srác meg reflexből lecsapta. A mellette ülő csaj meg elkezdett sírni, hogy megölted szegény állatot, mekkora egy roha dék állatkínzó vagy, elvetted az életét stb. Kérdezték tőle, hogy oké, de akkor te mit csinálsz ilyen helyzetben? Azt mondta, hogy szépen, finoman, óvatosan elhessegeti, vagy lefújja a karjáról a szúnyogot, de nem öli meg. Mi meg ott ültünk lefagyva mindannyian és néztük, hogy sír. "Ez nem normális" - gondolta mindenki.

Mondjuk ez már régen volt, akkor még nem voltak Mo-on ilyen nyugat-nílusi vírust, zika vírust meg dengue-lázat terjesztő szúnyogok. Nem tudom azóta megváltozott-e a csaj véleménye és ezeket a fajtákat is élni hagyja-e. "Hagy éljen szegény kis állatka, hagy terjessze a vírusokat, neki is joga van az élethez, nem baj ha abba emberek halnak bele." Simán kinézném belőle.

Vegetáriánus állatbarát vagyok, a szúnyogokat nem bántom, mert ők sem bántanak engem (gyerekkoromban még szarrá csíptek, de úgy látszik, manapság már nem vagyok finom), a poloskákat viszont gondolkodás nélkül irtom, mert még az eredeti élőhelyükön is csak haszontalan kártevők, semmi sem indokolja a létezésüket. A százlábúak sem maradhatnak életben a házon belül, mert undorodom tőlük (sőt, ők is egymástól). Sajnálom, de ez van.

A kertben csak a levéltetveket szoktam lefújni olajpermettel. Tavasszal átpakoltam a cserepes növényeimre néhány katicát, de b'sztak volna lezabálni róluk a tetveket, pedig a természetben sosem találhatnának maguknak olyan dúsan terített asztalt, amilyenek a fuksziáim voltak.