Miért van az, hogy másoknak boldog elégedett életük lehet csak nekem nem?

Akkor elmondom neked,hogy négy közvetlen munkatársam 25 - 34 között van korban. Három másfél,két éve, egy pedig négy éve házasodott. Mind elégedetlen,unott és van, amelyik munka után plázákban tekereg, hogy ne kelljen hazamenni.

Amelyiknek gyereke van,az pedig időrablónak,idegesítőnek és drágának tartja a gyereket.Panaszkodnak,hogy nincs idő a hobbira, barátokra,barátnőkre, stb. A szex unalmas,ha egyáltalán van.

Mi a jó abban,hogy bizonyos korra evidens,hogy házasnak kell lenni,stb?

Próbálj meg viszonyítani,és ne hidd azt,hogy a házasságok és a szupcsi kapcsik mind tökéletesek és maradéktalanul jók.Rengeteg a szomorú, ideges és kilátástalan helyzetben élő családos, nézz jobban körbe.

Nekem még barátom sincs. A boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. Ilyen hozzáállással nem lennél boldog akkor sem, ha meglenne a házasság, gyerek, jó munka, jó autó, ház stb.

Ne hasonlítsd magad másokhoz!

Mit teszel azért, hogy jobb legyen az életed, hogy ne utáld az életedet? Kérlek, írd le!

(33 éves vagyok, párommal (ő a férfi) 11 éve vagyok együtt, nincs házasság, nincs gyerek a párom depressziója és a gyerekkorból hozott fel nem dolgozott traumái miatt.)

Folyamatosan kiírod ezt a kérdést...

Nem fog változni semmi.

Akkor nem csak nekem volt ismerős ez a kérdés is.

Viszont ugyanazt tudom mondani, mint hasonló helyzetekben, hasonló kérdéseknél:

csak azért, mert valaki azt mutatja kifelé, a világnak, hogy minden rendben van az életében, nem jelenti azt, hogy ez amúgy így is van. Szóval bármilyen klisé is ez, ezért sem szabad magunkat másokkal, a mi életünket az övékkel összehasonlítani.

Nem egy olyan FB ismerősöm volt/van, aki fülig érő szájjal pózolt az oda feltöltött képeken, pedig a valóságban nem volt fenékig tejfel az élete (komoly betegség, csúnya válás, pereskedés).

A saját életünktől eltekintve, senkijére sem látunk rá 100%-ban, így pedig könnyű valamit gondolni róluk, pedig csak felületes infók vannak a birtokunkban.