Mi volt az a történés,szituáció amikor tényleg megutáltad az embereket?

Mikor már nem tudom hanyadik vetíti rám ki a komplexusait.

Korbe vagyok véve pont olyanokkal akik öregednek klimaxosak vagy nem kellenek senkinek állandoan az irigykedés megy, meg tudnának ölni lek-nak szabadon, kollegát is zavarja ha meg vagyok dicsérve már az is baj ha vki jol dolgozik fiatal csinos vagy kell a pasiknak.

Aztan ha barátom van az átmegy féltékenybe mikozben hű vagyok szeretem dehát az nem erdekli hanem minek néztem jobbra ha válaszolok miert pislogtam, aztán azok is akik elhiszik a kamukat rosszindulatu hazug pketykákat az igazság senkit nem érdekel, vagy rámennek a barátomra nem érdekel senkit hogy MI vagyunk kapcsolatban, csak mert neki senkije nincs, és ez csak a női réteg. Szinte alig van köztük csak egy is aki nem sérült komplexusos beteg.

A pasik meg ha el vannak utasitva akkor mennek le egy tirpákba és mutatkoznak be milyenek is valójában, azután már utálnak meloban mobbing megy csak mert nem jövök vele össze, korabbi helyemen azert kellett felmondanom mert molesztált a tata főnök, imádkoztam hogy más munkahelyen női főnök legyen, de annak meg az a baja hogy ő tehén én meg nem, megy ott is a mobbing.

Összességében akiket utálok ez miatt, mert olyan elven elnek hogy dögöljön meg a szomszed tehene. Akkor vagy barát csak ha ronda vagy, csúnya vagy, buta vagy, életképtelen vagy, nem kellesz senkinek, ellenkező esetben elhordanak mindennek ki akarnak fúrni, meg minek élsz, neked nem jár az élet.

Korosztalyfüggetlen ráadásul.

De gyűlölöm már hogy mindenki rajtam tölri ki a baját én avgyok a boxzsákja.