Érezted már a társas magányt?

Sokszor érzem ezt. 35 vagyok és elég nehéz új kapcsolatokat, barátságokat kialakítani mert mindenkinek szinte megvan a kis zárt köre.

Van barátnőm is de egyre távolabb kerülünk egymástól mert kezd nagyon eltérni az elképzelésünk arról, hogy milyen fajta életek szeretnénk élni.

Ő inkább otthon ülős típus én meg szívesen mennék, felfedeznék új helyeket.

Nem tudom mi a megoldás.

Munkahelyen szoktam meg céges rendezvényeken,csapatépítőkön, gyűléseken. Valahogy egyik sem az "én köröm", vagy családos szülők vagy 10-20 évvel idősebbek, elbeszélgetek ugyan bárkivel, de förtelem hogy ebben kell létezni munkahelyeken.

Mikor a balcsin is voltunk hát kirándulás kastély muzeum nézegetés kajálás, a pincérrel összejöttem(ő ugyanaz mint én csak másnemű), és tiszta romeo julia lett az egészből mert bőven több értelme lett volna vele mennem mindenhova balatonozni, de rángattak a céges buszra hogy na most indulunk a múzeumba vagy hova. És el kellett búcsúznunk:(

Meg pl szomszédok esetén szinte menekülök is a pletykák elől meg a társasházi dolgok elol is.

Sajnos többször éreztem, éltem át ilyent én is.

Például felsőben volt egy pár lányból álló társaságunk, aminek egy jó darabig oszlopos tagja voltam. Aztán egy idő után becsatlakozott oda pár srác, ami eleinte kifejezetten jó volt, mert bírtam őket, meg a humorukat. Csakhogy nem telt sok időbe, míg felborult a dinamika; egyre többször szólt bele már szinte mindenki a szavamba, átbeszéltek rajtam, nem hallottak meg. Utána már nem sokáig voltam ott. Egy másik lány is így járt, ő is velem együtt vált ki onnan. Vele amúgy a mai napig nagyon jóban vagyunk (~10 évvel általánosból való ballagás után).

De ugyanezt éltem meg a sportom körül is, annyi különbséggel, hogy ott viszont egy olyan társaságba kerültem, akik egyrészt fiatalabbak is voltak nálam, másrészt fél életükön át ismerték egymást.

Azért én azon sokszor gondolkodom, hogy ez mennyire az én hibám, mit nem csinálok jól? Tehát tulajdonképpen megjátszom magam, vagy legalábbis titkolom a legmélyebb érzéseimet mások előtt, vagy csak szimplán nem vagyok jó helyen?

Szintén magányos, barátokkal, szerető családdal, munkahellyel rendelkező egyén.