Érdemes lenne abbahagyni a hobbim? Ha igen, hogy tudnám letenni?

"Nem tudok középszerűen élni"

De azért a középszerű szüleiddel eltartatod magad.

A legfontosabb kérdés: függőség, vagy kellemes időtöltés?

Mondjuk ha gyakorlatilag az életed minden egyéb része ráment, akkor nevezhetjük akár függőségnek is, de azért jó tudni, hogy attól, mert valamire sokat szentelünk, az attól még nem lesz függőség. Egyik haverom például focizik. Szabadideje mellette alig van, mert vagy edzés van a csapattal, vagy ha nincs, akkor is egyedül, vagy egyik csapattársával együtt kitalál magának valami edzésprogramot. Most akkor ő függő? Hiszen ha úgy vesszük, ez mástól veszi el az időt, és egész biztos, hogy magasabb végzettséget, és jobb tanulmányi eredményeket érhetett volna el, ha foci helyett a könyvet bújja. És nem lett belőle világsztár, és azon a szinten nem is él meg belőle. De imádja csinálni, és boldog tőle.

Igazából a kulcskérdés, hogy mennyire az adott dolog szeretete miatt csinálod, és mennyire azért, mert már rutinná vált? A függés legfőbb ismérve, hogy nem azért csinálja az ember, mert attól boldog lesz, hanem rutinból, megszokásból. Volt játékfüggő ismerősöm, aki nem azért játszott, mert jól esett volna neki, hanem mert szinte már kényszerré vált ez nála.

Egyébként meg azt mondom, hogy nem abbahagyni kell, hanem ésszerű keretek közé terelni. Amihez az első lépés az, hogy rendbe tedd az életedet. Akit annyira rabul ejt valami, hogy semmi más nem érdekli, ott általában az a helyzet, hogy valami - nem feltétlenül önhibájából - nagyon félresiklott az életében. Ilyenkor ha az ember rendberakja az életét (persze, ezt könnyű mondani), akkor egyből megjön más dolgokhoz is a kedve.

"Tehát én előadónak tekintek magamra a szórakoztatóiparban."

A bevezetőben meg azt mondtad, hogy eljutottál arra a szintre, hogy a lőtéri kutyát sem érdekli a dolog, mert a béka segge alá esett a nézettséged, és a régi haverok, akik kinőtték ezt, néznek rád néha együttérzésből.

Ezt kellene tudomásul venni és elfogadni. És nem azt erőltetni amit te tudsz, mert az nem érdekel senkit. Hanem olyat kellene csinálni, amire kereslet van. És ha ez nem online tartalom, hanem székláb, akkor bizony Michelangelo a szobrász, mielőtt éhen halna, menjen el széklábat faragni!

Az a baj, hogy erősen kevered a hobbi, hivatás, munka, megélhetés fogalmakat, attól függően, hogy épp mit akarsz a mondandódból kihozni. Egyszer így érvelsz, egyszer úgy, egyik mondatoddal agyonütöd a másikat.

"Direkt nem tanultam, hogy a hobbimat űzhessem"

Ezzel a legnagyobb probléma, hogy ezzel adtál egy hatalmas rúgást a jövődnek. Gyakorlatilag egy pillanatnyi előnyért cserébe vállaltál egy olyan hátrányt, ami lehet, hogy egész életedben kísérteni fog. Az soha nem jó, ha végletekben gondolkodik az ember. Szentelj sok időt és energiát a hobbidnak, de azért a stabil alapot nem szabadott volna kirúgni a lábad alól.

"Hiába próbálkozok minnél jobb tartalmakkal, egyszerűen a lőtéri kutyát sem érdeklem."

Az, hogy mi a "jó", az erősen véleményes. De a szórakoztatóipar már csak ilyen: nem elég jónak lenned, sőt, nem is feltétlenül az számít, hogy pl. a játékokban mennyire vagy jó, hanem az, hogy hogyan tudsz közönséget építeni, illetőleg kell egy hatalmas adag szerencse. Nem egy tartalomkészítő hanyatlását néztem már végig, akik tényleg szórakoztató, és minőségi videókat állítottak elő, aztán jobb időszakokban volt 2-300 feliratkozójuk. Pár évig csinálták, aztán elegük lett az egészből. Mellette meg vannak, akiknek a tartalomminősége nullához konvergál, de jó dumával el tudják magukat adni, meg így vagy úgy - van, hogy segítséggel, van, hogy a véletlennek köszönhetően - sikerült az ismeretlenségből kitörniük, és most megélnek a videózásból, pedig távolról sem mondanám minőséginek, amit csinálnak. Sajnos ez ilyen.

Viszont ha hobbiként tekintesz rá, akkor ne a nézőszám legyen a szempont! Hanem azért csináld, mert szereted csinálni. El kellene döntened, hogy most ezt professzinális szintre akarod-e emelni, akkor viszont meg kell értened, hogy ki kell szolgálnod a nézőidet, a kedvükben kell járnod, szóval nem feltétlenül csinálhatod kedvedre azt, amit akarsz. (És természetesen még úgy sem biztosított a siker.) Vagy megmarad hobbinak, akkor viszont meg kell értened, hogy ez csak hobbi, és nem ebből fogsz megélni.

"Tehát nem nagyon van egészséges határ a hobbi és a függőség között itt."

De, van. Csak te most ezekkel a hangzatos szólamokkal próbálod jobb fényben feltüntetni magad.

"Muszáj kb. függőjének lenned itt, különben nem jutsz semerre sem vele."

A frászt! Nézz meg pár ismertebb tartalomkészítőt! Ott van pl. Nessaj. Van felesége, van gyereke, van diplomája. Vagy ott van pl. Bennszülött Bálna. Van végzettsége, van munkája, van szociális élete, még zenélt is régebben. Ha megnézed, akik elértek a tartalomgyártásban valamit, egyikük sem élettelen függő, hanem mindegyiküknek van emellett még élete, a legtöbbjüknek értékelhető végzettsége, és sokuknak még civil munkája is.

"Jártam csomó pszichológushoz terápiák tömkelegére, jártam csomó pályaorientéciós szakemberhez, még direkt adddiktológiára is videojátékfüggőséggel, de nem hogy segíteni nem tudtak, hanem még buzdítottak is rá, hogy csináljam mert tök jó amit csinálok"

Mese habbal. Ezzel megint csak legitimizálni akarod az életstílusodat.

"Félek abbahagyni"

Nem is kell abbahagyni! Nem csak az a kér lehetőség van, hogy vagy mindenedet rááldozod, vagy egy percet sem foglalkozol vele! Egy ideális egyensúlyt kellene megtalálnod a kedvtelés, és az élet többi része között.

"nem érted meg, hogy a játék ebben kis jelentőségű? Itt a showműsor és a tartalomkészítés a fő elem. Tehát én előadónak tekintek magamra a szórakoztatóiparban."

De, mi értjük. Te nem érted ezt a területet. Ha értenéd, akkor nem hadoválnál kötelező függőségről, hanem megértenéd, hogy nem arról leszel sikeres, hogy mindenedet beáldozod, hanem attól, ha fejlődsz, és célirányosan karriert építesz. De ezt nem fogod belátni, mert azzal akkor beismernéd, hogy megbukott a "függőnek kell lenni, és napi 20 órát kell játszani" ideológiád.

"Az a lényeg, hogy belefektettem csomó időt és energiát és még reménykedem, hogy egyszer befutok."

Reménykedni lehet. De azért nem árt két lábbal a földön állni.

"lényegében most egy Nintendo franchise játéksorozattal játszom"

Tehát egy n+1. Zelda-játékos vagy. Félreértés ne essék, tök jó játék, de....

Rengetegen játszanak vele, és ha te nem tudsz kitűnni, akkor beleölhetsz akárhányezer órát, akkor sem fogsz előbbre jutni.

"Sok terápiám volt, családterápia, egyéni pszichológusi terápia, egyéni addiktológiai terápia, SNI-s pályaorientációs tanácsadás."

Mondjuk sem az SNI-tanácsadást, sem a családterápiát nem kellene idekeverni, mert semmi közük a témához.

"Ők sikerességnek látták be, hogy van azért 1-2 néző, akinek feldobom néha a napját ha betér nézni."

Nem.

Te próbálod ezt sikernek látni, és ezzel legitimizálni az életstílusodat.

"Nem tudom letenni hosszabb időre, max 1-2 hónapra de mindig visszatérek."

Nem is letenni kell, hanem felépíteni mellette egy élhető és vállalható életet. Egy nap 24 óra. Ezt rengeteg módon be lehet osztani, nem csak úgy, hogy 6 óra alvás, 18 óra játék.

"Nem tudok középszerűen élni."

Nagy kár, ugyanis most messze a középszerűség alatt vagy.

"Hát sajnos el 22-es."

És eközben tojsz a jövőre. Értem én, hogy most ez rohadtul kényelmes... de mi lesz, ha a szüleid egyszer csak megunják ezt? Vagy ha majd nyugdíjasok lesznek? Nem fognak tudni a végtelenségig eltartani téged. Majd 40 évesen akarsz pályakezdőként belevágni a munka világába??

Az a baj, hogy bár látod te is, hogy baj van, nem vagy hajlandó ezt beismerni, és folyamatosan csak önigazolást, meg kifogásokat keresel.

Ez érdekes téma.

Én is nagyon sokáig imádtam a videojátékokat.

Vagy tíz évig mindenféle fpst, stratégiát meg mindenfélét nyomtam.

Mostanra így 25 évesen még azt veszem észre,hogy kezdem unni.

Nincs már mit játszanom mert már nem érdekelnek az új játékok.semmi.

Régieket játszom néha de már azt is unom.

És kezdi nekem átvenni az olvasás a gemeles szerepét.

Szerintem neked is elfog múlni.

Mondom, én 12 évesen kezdtem az ipart. Xd

“A sikerességi ráta egyértelműen nulla.”

vagyis elpazaroltál 13 évet az életedből a semmire.

mi a kérdés?

Miért pazaroltam volna el,ha élveztem azt amit csinálok?

Hol itt az idő pazarlás?