Tanárnak, óvodapedagógusnak lenni büszkeség?

Nem az. Ki vannak égve kisebbségi komplexusosak állandóan idegbetegek dirigálósak, javarészt nem is kompetensek gyerekekhez sem szülőkhöz sem. Csak hát a legalacsonyabb pontszámok kellenek a pedagógusképzőbe.

Tehát felvesznek boldog boldogtalant.

És nem lesz belőlük senki. Huszonévesen ahogy kijönnek a suliból elhelyezkednek, de még onnan mennek nyugdíjba is.

A tanárok az egyetlenek akik nem tanulnak nem lépnek tovább fejjebb soha nem fejlődnek sehova évtizedek alatt sem.

Inkább dolgozz azon, hogy irigykedés helyett magadból hozd ki a maximumot.

Orvosokat is ki szoktak tüntetni, meg, akik a szakmájukban elismerést érdemelnek.

Te mit tettél le eddig az asztalra?

Vannak emberek, akiknek nincs jó hangjuk, mégis van jó munkájuk.

Egyébként nem különösebben büszkeség, ez is munka.

"A tanárok az egyetlenek akik nem tanulnak nem lépnek tovább fejjebb soha nem fejlődnek sehova évtizedek alatt sem."

. És mindezt teszik úgy, hogy törvény kötelezi őket továbbképzésekre. Ugye?

Csak azért, mert valaki pedagógus, még nem jelenti azt, hogy automatikusan az ölébe hull (minden) elismerés, díjazás. Azért nekik is meg kell dolgozniuk, valamilyen kiemelkedő dolgot kell tenniük. És ezt tanárgyerekként mondom.

A tanároknak előírják, hogy ilyen-olyan kötelező továbbképzéseken kell részt venniük. Tavaly egyik szülőmnek is meg kellett egyet csinálnia, az épp 4 modulos volt, és pár hónapja volt (mikor máskor, ha nem tanév közepén) befejeznie úgy, hogy min. 80%-ot kellett mindenhol elérnie a sikeres teljesítéshez, és végül 40-50 órát foglalkozott vele.