Néhány szülő miért hívja csodának a fogyatékkal élő gyermekét?

Mert mit kéne mondaniuk szerinted?

Minden szülőnek a saját gyermeke a csoda. Akár beteg, akár nem.

"De ezt egyik olyan szülőtöl se hallottam aki nem beteg gyereket nevel."

. Hogy Te valamiről nem hallottál, attól még lehet. A feleségem szokta ezt mondani, pedig egészséges a gyerekünk.

Egy beteg gyerekre meg sok okból lehet mondani, hogy csoda: mert hihetetlen sok szeretet ad, mert látszik rajta a kitartás, mert a szülő általa rájött, hogy sokkal többet bír, mint gondolta stb.

Az élet eléggé bonyolult, nem csak egy dologtól lehet értékes.

Egy ilyen ismerősöm van, én teljesen értem, hogy miért mondja, hogy egy csoda a gyereke. 28. hétre született, durván koraszülött, azt mondták az orvosok, hogy szobanövény lesz, se járni, se beszélni, se semmit nem fog tudni csinálni, ha egyáltalán elél egyéves koráig. Most öt éves, mozgása, értelme ép, igaz, nem lát, de ezen kívül más komolyabb baja nincs. Azért ez nem kis dolog ahhoz képest, hogy milyen jövőt jósoltak neki. Szóval én értem, hogy a szülőnek egy csoda, ha anno azt mondták, hogy kb temetheti is a gyerekét, de a gyerek él és virul, még ha látássérült is.

De a korábbi munkám kapcsán ismertem pár hónapos korától Down-os kisgyereket meg kamaszt is, mindkettorol születése után derült csak ki. Én nagyon szerettem őket, örülök, hogy megismerhettem őket. Még ha mások is,mint a többség, ők is tudnak érezni, szeretni.

Ezek a pozitív példák, persze vannak olyan szinten sérült gyerekek, akik tényleg csak vegetálnak, ott én sem tudnék a helyzetben semmi pozitívat látni, hálás is vagyok a sorsnak, hogy az én gyerekeim egészségesek. De hát na, vannak ilyen gyerekek is. Ki szeresse őket, ha nem a szüleik?