Sok szülő miért próbálja lebeszélni fogyatékkal élő gyermekét a továbbtanulásról?

Én két suliba is jártam, ott volt 1-1 ilyen zizi gyerek, hát mit mondjak, mindkettőbe csak hülyét csináltak belőlük, meg röhej tárgyai voltak a többi diák szemében.

Ráadásul amit ott tanultak, nem tudom hol vennék hasznát, mert egyikről sem tudom elképzelni hogy bármilyen felelősségteljes munkakörre oda lehessen állítani őket.

Nyilván nem mindegy milyen az a beteg, akinek van esze s képes tanulni,nem maga tehetetlen, önálló főleg és nem olyan külsőre sem, hogy kigúnyolnák, azok közül biztos vannak akik járnak közép és felsőiskolákba. Én is beteg vagyok, elég problémás, de mégis jártam közép suliba is 2be is, 2 szakmát végeztem, de megvolt a hátul ütője is, de más betegekkel is találkoztam anno.

Sajnos nem szeretnek pluszban hátrányos emberekkel foglalkozni, nincs idő rájuk, és a szülök is manapság szegénységben inkább amit a gyerek iskoláztatására kellene fordítani, magukra, csak az alapvető ellátásra költik.

Milyen fogyatékosságról beszélünk, attól függ. Én becsülöm, ha megpróbálják, de olvass álláshirdetéseket és azonnal rájössz, hogy milyen nehéz nekik még a legkisebb fogyatékossággal is. Minden másodikban ott az ügyfelekkel való kapcsolattartás. Ha telefonon is kell, akkor egy hallókészülékes is simán bajba kerülhet, mert ők sokszor félig szájról szoktak olvasni. Egyszer dolgoztam együtt hallássérült sráccal. A szálloda összes vendége panaszkodott miatta, mert ugye utánaszóltak valamiért és azt hitték, hogy az egyik alkalmazott bunkóságból nem fordul oda segíteni, de ismerek siket szakácsot és grafikust, akik teljesen jól elvannak, csak kétszer annyit kellett küzdeniük azért, ahol vannak.

Hiába tök jogos, hogy tolószékkel is lehet egész nap a gép előtt ülni és úgy dolgozni, attól még ott van, hogy a legtöbb munkahely nem akadálymentes. Pl a legtöbb helyen nincs elég hely a WC-ben úgy kezdetnek, de én dolgoztam olyan irodában, ahova nem volt lift.

A legtöbb cég, pedig kirakatba vesz max fel fogyatékkal élőt. Hallottam már vak programozóról. Ugye gépelni meg lehet tanulni és vmi szoftver visszaolvassa neki, de én nem igazán hiszem, hogy olyan hatékony lenne, mint a többiek. A legnagyobb cégeknek szinte kötelező felmutatni elég nőt/hátrányos helyzetűt/fogyatékkal élőt. Neked milyen érzés lenne, ha azért alkalmaznának, hogy legyen mivel alátámasztani, hogy milyen jófej cég is ez az xy.

Attól függ, milyen fogyatékosságról beszélünk. Mert volt nekem olyan egyetemi csoporttársam, aki csak a fogyatékosságáért kapott pluszpontjai miatt került be az egyetemre, és éveket csúszott meg rohadtul szenvedett, mert egyszerűen agyilag nem volt azon a szinten, mint a többiek, és nem volt képes megtanulni azt, amit kellett, a tanárok meg sajnálatból rugdosták át kegyelemkettesekkel. Ilyen esetben megértem, ha a szülő azt mondja, hogy ne, mert nincs értelme. Hiszen ha egy ilyen ípusú kikerül a való életbe, semmit nem ér a diplomájával, ha nincs mögötte az a tudás. A többiek irigykednek, ő meg szenved, mert nem a saját teljesítménye miatt engedik tovább, és tudja, hogy nincs értelme... és nyelvszakról van szó, nem is vmi kémiáról vagy gépészmérnökségről.

De közben meg vannak testi fogyatékos ismerőseim, akik állandó ápolásra szorulnak, pedig szakmailag szuper szakemberek. Tehát tényleg a fogyatékosságtól függ.

Én azt mondanám, ilyenkor gimis korban érdemes elkezdeni fejleszteni, vagy különórákra járatni, és akkor kiderül, hogy alkalmas-e arra, hogy egyetemen tanuljon tovább, vagy nem. Sokan közülük alkalmasabbak kétkezi munkára. Ez az igazság sajnos.

Oviban volt egy társam, aki agyi fogyatékso volt, mozgás sérült, és keresztbe állt a szeme. Én kicsi létemre nem nagyon értettem ,csak azt, hogy valami baja van, és furának találtam, nagyon :)

De rendesen viselkedtem vele, baráti viszonyt ápoltunk. Annyit iskolára hallottam róla, hogy Ő is jelentkezett, és valahogy kezdi legyőzni a betegségét :)