Akik fogyatékkal élő gyermeket nevelnek azok mit gondolnak erről a cikkről?

A 3. sor után abbahagytam, nem bírom elolvasni a végtelen mennyiségű helyesírási hiba miatt.

Rettenetes.

A helyesírási hibákat kijavíthatta/javíttathatta volna persze. DE szerintem jót ír, és nagyon fontosat: mert igenis, sokan "félünk" a fogyatékos embertől. Na nem attól, hogy bántani fog, hanem mert nem tudjuk, hogyan közelítsünk, mikor segítsünk, mikor ne, mit kérdezhetünk és mit nem. Szóval nem feltételnül működnek velük szemben a bevett sémáink, és ezt szorongással éljük meg. Igen, a súlyos autistákkal nehéz kapcsolatot teremteni, ezt vitatni nehéz is lenne - hiszen ebben áll a fogyatékosságuk (főleg). De mit teszel, ha pl. megtetszel egy fogyatékos embernek? A cikk írója, bármilyen naivul is teszi, végülis arra buzdít, ami a legegyszrűbb dolog lenne, de egy fogyatékos személlyel mégis sokszor nehéz: a személyt tekinteni, nem a fogyatékosságát. Nem hitegetni sajnálatból, de nem elutasítani csupán a fogyatékossága miatt - hanem megpróbálni megismerni őt és a problémáját.

Én nem értem, mi ebben a primitív? Bele lehet kötni a megfogalmazásba, de nem biztos, hogy egy kellően PC szövegben jobban átjött volna az üzenet.

Szóval én megvédeném azt, aki írta, de erről legjobb lenne egy fogyatékos ember véleményét kikérni.