ADHD-s gyermeket hogyan lehet kizökkenteni ha nem akarja abbahagyni a bohóckodást és nagyon nyugtalan hiába kérem rá, hogy hagyja abba zavaró viselkedését?

Hát erre a kérdésre a választ én is szeretném tudni, mert az én fiam is 9 éves lesz nemsokára, és átbohóckodja az egész napot. Sajnos nem csak bohóckodik, bevásárlás alatt ordibál, követelőzik, veszekedik, ha vendégek vannak nem érdekli semmi, nem fogja vissza magát semmiben, és semmi önkontrollja nincs! A mienk is ADHD-s. Sajnos nálunk sokszor elgurul a gyógyszer, és van úgy, hogy ráverek. Amúgy folyamatosan leállítgatjuk , hogy hagyja abba de kb. az 5. hangosabb felszólításra (ráordításra) hagyja abba. Mi már végigjártuk vele a kálváriát, a környék összes szakemberét, de az ADHD-s papír kiadásán kívül semmit de semmit nem tudtak javasolni. Legutoljára megkérdezték tőlünk, hogy igényeljük-e a Ritalint. A válaszom egy nagy NEM volt!

Az én adhd-s ismerősöm már idősebb, járt csoportba és segített neki + foglalkozott vele többet a környezetében egy valaki, aki tudta, hogy az

Nálunk az válik be általában, bár a gyermekem még csak 6 éves, illetve a kicsi 3 múlt, ő is érdekes darab, hogy ha pl. boltba megyünk, akkor előre megbeszélem velük, méghozzá tételesen, hogy hogyanis kell vislekedni. igyekszem inkább a hogyant és nem ahogyan ne-t mondani, de pl. emlékeztetni szoktam őket olyan esetekre amik megtörténtek, és mindenki számára kellemetlenül végződtek, pl. hisztivel, üvöltéssel, csokivisszatevéssel. tehát elsorolom, hogy szépen jössz mellettem, nem játszótér a bolt, és lehetőség szerint csak a szemeddel nézd a dolgokat. segíthetnek kiválogatni a gyümölcsöt, zöldséget, meg lemérni, ha nincsenek egymillióan, ha igen, akkor sajnos nem, vagy max a nagyobb, ő már önállóan leméri meg megnyomja a gombot, meg kiveszia cetlit satöbbi. a kicsit még emelgetni kell, meg bénázik, azt ilyenkor nincs mindig idegzetem engedni neki, ha tömeg van ... azonkívül megbeszélem velük, nagyon nyomatékosan, hogy abban a pillanatban, hogy elkezdik a marhaságot, vagy egymással kezdenek piszkálódni, mert sajnos olyan is van, akkor mindent szépen otthagynk a boltban és kijövünk. ugye akkor nem tudnk enni, főzni, nem beszélve egyébről. ilyet már kellett a valóságban is végrehajtanom, és megjegyezték, hogy tényleg megtörténik, nem csak üres beszéd. amikor sorban állunk, akkor régebben a sorokat elválasztó fém korlátokon csinálták a magzk kis tornamutatványyait, én idegbajt kaptam, hogy mikor esnek le, a vásárlókat zavarták. az lett a kompromisszm, hogy amikor már közel vagyok a kasszához, akkor kimehetnek a boltok elé, (ez egy interspar amúgy) és vannak ott padok, oda lefekhetnek, marháskodhatnak, ésszel, és úgy hogy másokat nem zavarnak. még így is tőlük zeng azegész rohadt interspar, de nem baj, legalább em zavrnak senkit, és nem kap senki idegbajt. ...postán, bankban hasonló. mindig rohangálnak, idétlenkednek...még a bankban istenes, mert ott van egy rajzoló sarok, a nagyot már leköti vaameddig, a kcist nem annyira, ő inkább mindent kipakol, lapokat, ceruzát...régen ez idegesített, most már leszarom, ha elvégeztem a dolgomat, akkor rendet rakok. :) bankban meg azt mondom, hogy ha nem tudom elintázni a fontos pénzügyeimetm akkor nem lesz pénzünk, nem tudnk smmit venni a boltban. :) de így is állandóan mennek akisebb fegyemezések, ne üvölts, nézz a lábad elé, ne rohanj....kiakasztó. olyan is van, hogy semmi nem használ, olyankor inkább csak arra hívom fel a figyelmét, hogy pl. neked jó lenne, ha valaki ott grálna melletted, miközben lóg rajtad a sok csomag, és rngatná folyamatosan a karodat és közben harsogna a füledbe? van hogy ezt megérti, és van hogy nem...akkor van hogy ezt megmutatom neki, hogy ez milyen.....ha ilyenkor figyelembe is veszi, akkor is nem csillapszik le teljesen, mondjuk hogya konkrét zavaró dolgot abbahagyja, de mondjk elkezd helyette ugrálni, vagy ilyesmi.....vagy a kicsi setében jön a vegyél fel...ja, persze, a 16 kilójával cipeltetné magát.baromi nehéz velük, az biztos. még ha konkrétan nem is történik semmi kirívó pl. egy bevásárlás alatt, akkor is úgy érzem magam utána, mint akit kicsináltak. állandó idegfeszültség....sajnos sztem ezzel nemigen lehet mit kezdeni. én már rengetetg szakoirodalmat olvastam és beszéltem szakemberekkel. a lényeg tkp a túlélés. ez a túlmozgás meg miegyéb előbb uutóbb eltűnik. meg kell próbálni ara konvcentrálni, hogy az eltelt évek alatt a gyerek önbizalma minél kevésbé menjen tönkre. mert valamenynire tutira sérül, még a legtürelmesebb szülő mellett is (aki egyébként én sajnos messze nem vagyok, erőmn felül teljesítek így, hogy még el is váltnk szépen a férjemmel, de még ez is messze kevés). szóval, ha az önbizalom kicsinálódik, mire a gyereket el lehet viselni viszonylag egyszerűen, akkor kész, onnan nagyon nehéz...szóval, valahonnan türelem kell, meg valahogy meg kell próbálni nem azon parázni, hogy jaj vajon mit szólnak a boltban a többi vásárló. van hogy vérciki a szitu, de meg kell tanulni letojni. én azt vettem észre magamon, hogy sokkal nehezebben kezelem a helyzeteket, ha azon is parázok még pluszban, hogy hogyan festhetünk kívülről. nem érdekem ezzel foglalkozni, azon kívül nem is vezet semmi jóra, úgyhogy nem törődöm vele már. elég bajom van azon kívül is, hogy mit szólnak a kölykeimhez a hipernyugodt gyerekkel megáldott szülők. valamelyik este istennek sem akartak lenyugodni, ágyba menni...még ez még az még amaz, már elegem volt, ott tartottam, hogy rájuk üvöltök, aztán végül csak azt mondtam, egy vízivásnál, hogy oké, igyál csak, sőt tdod mit, utána még járd el a víztáncot is! na ezen kacagtak egy nagyot, majd tényleg elkezdték járni, közben nevettek....valahogy megláttam, hogy olyan édesek, ahogy csillogott a kis szemük, táncoltak és nevettek. én is elkezdtem nevetni, pedig hulla voltam. táncoltak pár percet, majd akkor tényleg rájuk szóltam, hogy na most már ágyba! akkor beugrottak, persze még utána ment a zsizsikelés az ágyban....na bocs hogy hosszú lett. a lényeg tehát az lenne, hoyg nem szabad da jutni hogy a gyerek egy olyan állapotba kerüljön, hogy ki kelljen zökkenteni. mert mondjuk az nem igaz hogy egy ilyen gyerek nem képes fegyelmezni magát. dehogynem képes, valamennyire képes, és nem szabad elfogadni, hogy ezzel takarózzon akár tudatlanul is. igen, képes rá, az mondjuk iagz hogy nagyobb erőfeszítésel és kevesebb ideig mint egy nem érintett gyerek. azt el kell fogadni, hogy ha mondjk a boltban sikerül így úgy elérni hogy viszonylag normális legyen, akkor az utána valahogy előjön, pl otthon akad ki, ami még mindig jobb mint nyílt színen, vagy mondjuk akkor futkározhasson kinn, vagy mint nálunk, kicsit viselkedhessen majomként apadokon, vagy ilyesmi. ezt a rohadt nagy feszültséget valahogy vagy ki kell engdeni vagy lemozogni, de olyan nincs, hogy az valahol nem jelentkezik. valahogy el kell érni, hogy minél kevésbé legyen az a valami vagy valahol negatív, elviselhetetlen. :)