Nem szoktatok irigykedni a huszonévesekre, tekintve, hogy az élet kb abban a korszakban ténylegesen élet?
Nyári szünet, fiatal életerősség, kevesebb felelősség, jobb testalkat.
Aztán ennek vége és jön a pokol: trágya munka, számlák, felelősségek, elhízás, életkedvtelenség, pokol.
"Ez mind tök jó, csak már rohadtul nem vagy fiatal."
És? Ez kit érdekel?
Nem vagyok féltékeny senkire.
20as éveim nagy részét véggüriztem. 27 évesen jutottam el oda, hogy tényleg senkire nem vagyok rászorulva, van elég pénzem szorakozni, utazni.
N 30
Nem irigykedem, de hiányzik a fesztiválozás. A korosztályomból senki sincs, akit érdekelne ilyen jellegű kikapcsolódás velem, fiatalabbak között pedig szánalmasnak érezném magam...
Minden más okés.
Egy normalis ember azert kepes felnoni agyilag…
“Nyári szünet”: Ez jobb volt, teny, most csak 30-40 szabadsaggal rendelkezem.
”életerősség”: Hat ezt nem valtoztatja meg feltetlenul a kor, hanem csak a hozzallasododn mulik.
“Testalkat, elhizas”: Ez is rajtad mulik csak.
Felelosseg: Ja, hat ezt hivjak felnottsegnek. Tobb tudas, tobb lehetoseg, tobb felelosseg. Nem rosszabb, sot, szerintem jobb is, hogy sokkal tobb dologban donthetek en, amikert felelos is vagyok. Bar van, aki orokre megmarad anya bevasarol/megfoz/kitorli a fenekemet vonalon…
Munka, szamlak: Tanulj, dolgozz jol, es onnantol mar nem kell sokat dolgozni, mert nem a mennyiseget fizetik meg, hanem a tudast, es maris nem fognak stresszelni a szamlak sem. Fiatalkent szamolgathattam, hogy vajon mire is marad penzem a kolis “kecsupos teszta” utan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!