Nem szoktatok irigykedni a huszonévesekre, tekintve, hogy az élet kb abban a korszakban ténylegesen élet?

Miért irigykedjek? Nagyon jók voltak a tini éveim is, a húszas éveim is, de a harmincas éveim is jók. És nem is szeretném feltétlenül ugyanazt csinálni, amit tíz meg húsz éve csináltam. Az akkor volt jó, most meg más jó. De igazából huszonévesen nagyon szerettem volna olyan helyekre eljutni, ahová most el tudok jutni.

"Aztán ennek vége és jön a pokol: trágya munka, számlák, felelősségek, elhízás, életkedvtelenség, pokol."

Nem tudom, miről beszélsz. A munkám nem trágya, vállalkozó vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Számlák: nekem nem fáj, kifizetem, amit ki kell fizetni. Felelősségek? Azzal mi a baj? Nem vagyok már gyerek, hogy ne tudjak felelősséget vállalni azért, ami nekem fontos. Elhízás: nem törvényszerű, én például jobban nézek ki, mint a húszas éveimben. Az életkedvem meg köszi szépen, megvan.

Talán inkább te rontottál el valamit, ha 30 fölött ilyen kínszenvedés az életed.

Nem, mert nekem akkoriban rosszabb volt az életem mint pl most.

Elhízott, magányos, szüleinél élő, munkanélküli(álláskereső), önmagát utáló lelkibeteg csaj voltam.

24 évesen kezdett rendbejönni a magánéletem, lett párom, elvégeztem egy sulit, lett munkám, a 25 voltam mikor a vőlegényemmel összeköltöztünk, majd 6 hónapra rá megesküdtünk.

Jelenleg 38 éves vagyok, boldog házasságban élek 13. éve, szeretett munkahelyem van, hobbijaim,kiskutyáink, szabadok vagyunk, járunk szórakozni ha kedvünk van. ( Nem kell a 4 fal közt gubbasztanom állandóan mint mikor a szüleimmel éltem és nem mehettem sehova)

Összeszedtem magam lelkileg és évek küzdelme árán lefogytam, sokat sportolok is, milliószor jobban nézek ki mint 20 évesen, és jobban is érzem magam.:)