A gyerekek miért szeretnek valakit csúfolni, bántani és kiközösíteni?

Mert "játszanak".

Még nincs kifejlődve az empátiájuk,

Meg otthon ők is lehet,hogy ezt látják/ ezt kapják mástól, és ők is ki akarják élni ezt valakin

Vagy nincsenek eléggé szeretve, -úgy érzik v tényleg- És a kisgyereknek még kell a külső visszajelzés, hogy szeretik,és/mert az alapján határozza meg önmagát. És akkor nemtom pl lehet, hogy nem is benne van a hiba, de ő elkezdi keresni saját magában, de szóval az a lényeg,hogy frusztrált a gyerek, frusztráció van benne, akár aggódik, hogy nem szeretik,ezért ő az esetleges saját hiányosságairól igyekszik elterelni a saját figyelmét, és inkább keres valakit, akin lehet cikizni valamit, és akkor őrá tereli a saját, meg akár mások figyelmét, fókuszát, hogy addigis, amíg a másik hiányosságaival foglalkozik, addig se a sajátjaival van elfoglalva, és akkor picit átmenetileg megnyugszik, átmenetileg helyrehúzza a saját önértékelését -mondom,átmenetileg- a "normális szintre", vagy annak közelébe; mindenesetre ez a cél. Plusz, ha mások is becsatlakoznak hozzá a piszkálódásba, már nem is érzi magát olyan egyedül. Ha mások is becsatlakoznak, igazat adnak neki,és adják alá a lovat, meg akkor kicsit,pici időre ő is lehet a főnök,az irányító, tetszeleghet egy vezető-pozícióban, szerepben, kicsit """"megdicsőülhet"""" akár.-szerinte. Erre számít, ezeket várhatja ettől a szituációtól.-nem biztos,hogy mindet egyszerre. De lehet,hogy otthon elhanyagolták amúgy nem figyeltek rá, nem foglalkoztak vele, magányos volt, unatkozott, akár később is tanult meg beszélni, tojva volt a fejére. Vágyik akár arra, hogy kicsit figyeljenek rá,kicsit a reflektorfényben legyen,kicsit foglalkozzanak vele. Meg pl átélheti a főnökösséget, a hatalmat.

Nekem pl anno egyik volt osztálytársamhoz gyanítom, hogy nem tudták, hogyan viszonyuljanak a szülei, ezért nem foglalkoztak vele, brutál szeretethiányos a csaj -elsőre beképzeltnek tűnhetett amúgy-, viszont mindig voltak új, jó, divatos cuccai, szóval pénzzel próbálták kompenzálni a szülei szeretet helyett.

Másik volt osztálytársam meg, fiúként a 2. legalacsonyabb volt az osztályban, frusztrálta, hogy ilyen kicsi ezért keresett valakit az osztályban, akinek beszólogathat, a magas, kövér lány osztálytársunkra esett a választása, gondolta magában, hogy "Jó, én kicsi vagyok, de legalább nem kövér!" -Ezzel felhatalmazta magát-ezt amúgy nem mondta ki hangosan, de talán gondolhatta, de lehet, hogy nem is gondolta így végig. Páran beszálltak amúgy hozzá ilyenkor csúfolódni. Amúgy nem volt hülyegyerek, mert matektagozatos osztályba jártunk. Amúgy nem volt a kövér csaj se meg a másik csaj se,meg ez a srác se kirekesztve. A srác 5. után el lett tanácsolva az osztályból, mert asszem irreálisan sokszor jelentett beteget, és akkor az iskolához való hozzáállása miatt. Miután elment (tehát 6.-tól már nem hozzánk járt), onnantól már senki nem csúfolt senkit az osztályunkban.