Most akkor jó, hogy kiléptem a komfortzónámból vagy nem?

Egy kis külső motiváció hatására (barátok) tettem egy lépést a komfortzónámon kívül. Nekem ez hatalmas dolog volt, mert nagyon félénk vagyok, viszont óriási kudarc lett. Azóta folyamatosan ezen rágódom, hogy kár volt bátornak lennem, jobb lett volna, ha maradok a kis komfortos világomban és álmodozok tovább. De azért kicsit jó is, mert olyan, mintha a saját árnyékomat át tudtam volna lépni. Kavarognak bennem az érzések, mai fejjel nem tenném már meg, de megítélni sem tudom, hogy összességében jól tettem-e.

Semmi végzetes nem lett egyébként, meg visszafordíthatatlan.