Most akkor jó, hogy kiléptem a komfortzónámból vagy nem?

Szerintem is jó a komfortzóna átlépés de azért itt nagyon függ, hogy mit lépsz át pontosan.

Mert nem mind1, hogy van egy mély traumád és amiatt utálod a magaságot aztán elmész bungee jumpingolni. Vagy a tömeggel van traumád és elmész egy hatalmas tömegbe.

Mint az, hogy mondjuk nem szoktál kimozdulni a kerületeden kívűlre és elmész a belvárosba vagy nem szoktál kávézni és kipróbálod.

Ha valamitől nem csak félsz hanem rettegsz akkor nem jó ötlet egyből a mélyvíz. A fokozatosság fontos. Például akinek víziszonya van és bedobják a vízbe lehet egy borzalmas élmény lesz számára nagyobb sokkot okozol neki mint előte, de ha a víziszonyos elsőnek csak a lábát teszi bele aztán be megy derékig aztán bevizezi magát szokja aztán beleteszi a fejét óvatosan aztán megpróbál úszni aztán valakivel együtt belemegy a mélyvízbe. Sokkal hatásosabb mint rögtön a dolgok mélyébe

Hidd el, nem volt kudarc, tanultál belőle, fejlődtél, még ha most nem is úgy érzed. Amúgy legyél büszke magadra, hogy megtetted, bátor voltál!

Ne add fel, lépj ki megint a komfortzónádból, újra és újra!

Nálam is hasonlo. Nek3m zoxic volt csak. Kipróbaltam sokmindent minden kudarcba fulladt és rájöttem hogy képességbeli határaim vannak. Egyszeruen fogyatekos vagyok az álaghoz képest.

Pl elköltöztem több városba is mindenhol dolgoztam kulfoldon is 1 év alatt 7 munkahelyem is volt, aztan itthon kötöttem ki irodai droidként vidéken es márol holnapra élek de még lakásom sincs meg párom sem. Csak futó pár éves kapcsolataim voltak eddig a leghosszabb 4 éves..

Ezek után már nem tudok mit mondani csak azt hogy baj lehet velem biztos mentálisan.

Erre volt jó az egész..

"itthon kötöttem ki irodai droidként vidéken es márol holnapra élek de még lakásom sincs meg párom sem. Csak futó pár éves kapcsolataim voltak eddig a leghosszabb 4 éves.."

Ezek alapján a lakosság jelentős része fogyatékos.