Hogy lépjek ki a komfortzónámból?

Lehet nem volt egyértelmű. Eddig is éltem, de egy nyugis, kicsit visszahúzódó életet, akivel ugyan elő-előfordult, hogy összemosolyog egy fiúval, de utána nem igazán tudtam lereagálni a helyzetet. Az ismerkedés nálam teljes mértékben komfortzónán kívüli történés lenne.

Nem vagyok remete, bocsi, lehet akkor nem egyértelmű, amit ki szeretnék fejezni. Szóval, azt értem ez alatt, hogy amíg a korosztályom bulikba jár (ahol gondolom pofon egyszerűen lehet ismerkedni), addig én szívesebben fordulok meg hangulatos kávézókban, éttermekben, de ezeken a helyeken nem lehet úgy ismerkedni. És igen, nyugis vagyok, nincs bennem kényszer, hogy minden egyes nap illegjek-billegjek a tömegközlekedésen, mert nem ilyen a személyiségem, viszont a komfortzónából kilépve sem valami feltűnő jelenség szeretnék lenni, csak egy fokkal nyitottabb. De ezt nem tudom, hogy kellene.

Ez még így sem egyértelmű? Van programunk, de ilyen helyeken hogy lehet ismerkedni? Nyilván nem tudok kibújni a bőrömből.

Bizonyított tény, hogy attól még bántó lesz a mondandód, hogy odabiggyeszted az elejére a “nem akarlak megbántani” sablonszöveget.

Úgy látom, hogy túl sok segítségre nem számíthatok, nem is tudom, mit vártam. Azért köszi a próbálkozást.