Milyen az életed a covid korszak után? Miért mondják, hogy mindent megváltoztatott?

Covid óta jobban bezárkóztak az emberek, azóta nincs akkora igény, általánosságban szólva, a csoportos programokra, sokan elvannak a maguk kis burkában, nem nyitnak kellően mások felé.

Nemrég dolgoztam fel egy kutatást, egyetemi órai feladatként, ahol a megkérdezettek (faluk lakói, önkormányzati tagok, nem névvel, csak titulussal) egyöntetűen azt mondták, hogy az emberek egyre kevésbé nyitottak a közös programokra, egyre kevésbé akarnak otthonról elmenni. Bizalmatlanok mások felé, gyakran a saját szomszédjukat nem ismerik a faluban, és nem érzik, gondolják azt, hogy ezen változtatni szeretnének. Szóval kapásból tudatos elszigetelődés van jelen. Persze, nem mindenkire igaz ez, de tényleg érdekes látni, hogy ez történik a falvakban, ami azért régen az összetartásról volt híres a legtöbb helyen.

Egyre több helyen forszírozzák a kártyás fizetést, egyre több munkahelyen opció a Home Office, aminek hatékonysága már más kérdés (és ezt úgy mondom, hogy nekem is vannak HO-s napjaim), a Covid és az akörül teremtett kommunikáció csak jobban megosztotta a társadalmat, nagyobb éket vert az emberek közé. Egy csomó dolgot már online is el lehet intézni, az ahhoz szükséges rendszerek is jobbak lettek. Több bolt kínál házhoz szállításos bevásárlást, lassan már minden nagyobb hipermarket biztosít önkiszolgálós kasszákat.

Ami pedig engem illet... a Covid idején, a bezárások alatt, egy rakat olyan emberrel sikerült újra kapcsolatba lépni, akivel azelőtt vagy nem volt rendszeres a kommunikáció, vagy eleve rég beszéltünk. De ahogy vége lett a lezárásoknak, azok a kapcsolatok is szépen hullottak el, ami bántott is, hirtelen is volt némelyik, és erős lett a kialakult kontraszt. Azóta pedig nemcsak, hogy új barátságok, közelebbi "ismerősségek" nem születtek, hanem az az előtt meglévő barátságok is ellaposodtak. Nehezebb közel kerülni másokhoz, zárkózottak az emberek, magukkal törődnek, bár az utóbbi hetekben látok némi reményt, hogy azért mégsem ez lesz a maradandó állapot. Vagy csak szerencsém volt, és több kedves emberrel sikeredett összefutni boltokban, meg ügyintézések alatt.

De Covid óta küzdök magánnyal, én magam is bezárkóztam, az előző kijelentéssel ellentétben már nem is válaszolok olyan hamar a Messenger üzeneteimre, mint rég tettem. Néha nyomaszt a tömeg, ezt szüleim is mondták, csak ők mintha ezt hatványozottan élnék meg. Család szinten kevesebb lett a közös program, bár az unokatesóimmal pont az ellenkezője igaz.

Tőlem azt a külföldi életet vette el amit a legjobban szerettem volna

Ha leirnam hogy pontosan mi történt el sem hinne senki, köpni nyelni nem tudnátok hogy ilyen szappanopera élet van...

azóta xanax függő vagyok és nem emlékszem az elmúlt 4 évre

Előtte étkezési zavaros voltam, 40 kiló sem, majdnem meghaltam.

Covid elején elkezdtem a recoveryt (nem járhattam edzőterembe, meg sehová, és nem binge-elhettem akár éjszaka is).

Ezzel egyidőben elővettem egy régi regényötletemet - úgyis otthon vagyok.

Most már szinte gyógyult vagyok (néha van egy-egy kisebb visszaesés, de az sem hányás), és lassan kész a regényem.

Szóval nekem 100% pozitív irányba ment a dolog.

3-as mindent leírt a kérdéssel kapcsolatban.

21:"kb azt várja az ember, hogy na mi lesz a következő csapás"

Én kibertámadásra tippelnék. Február 21-től nem működnek az Amerikai patikák fizetési rendszerei, és a kórházak betegnyilvántartó rendszerei a BlackCat hackercsoport miatt, és még mindig nem állt helyre, ha ez a helyzet fennmarad, az katasztrófa lesz.

23: Én hinnék neked, mesélj!

25 szavadon foglak

Majd ha egyszer lesz lelki erőm ide kiírni az egészet, akkor belinkelem és meglátod hogy ilyen nincs és közben mégis van