Felnőttek, akik már nem jártok suliba hosszú évek óta, szoktatok még álmodni a régi iskolátokkal, tanáraitokkal és hogy vizsgázni kell és nem tudtok semmit?

Egyetemen voltak tanárok akik eleve szerették megalázni a diákokat. Egyikkel álmodtam, hogy nála vizsgázok és annyira megalázó volt, hogy dühből ráborítottam az asztalt. Majd szinte azonnal szembesültem a tettemmel és végig futott az agyamon, hogy cseszhetem a diplomát.

Abban a pillanatban elkezdtem felébredni és tudatosult még az álom utolsó pillanataiban, hogy "hú de jó, ez szerencsére csak álom volt" :D

Elég ritkán, de előfordul. Általában valamilyen számonkérési helyzetről álmodom ilyenkor, amivel kapcsolatban nem vagyok felkészült / nem tanultam. Ez persze hozza a klasszikus, jól ismert szorongást, szégyenérzetet, stb.

Nyilván elég könnyen párhuzamba lehetne ezt állítani az (időben) álom környékén aktuális élethelyzeti történésekkel. Pl. olyasmi, amikor is elvárások vannak, és nem érzem úgy, hogy meg tudnék felelni, vagy hasonló. Az agyam erre a sémára húzza rá az ügyet.

Szóval ja, megesik.

37 éves vagyok, még pár éve is álmodtam a sulival, azaz főleg a gimivel.

Leggyakrabban olyat, hogy elfeledkeztem egy témazáróról, és vagy aznap reggel a suliban, vagy csak az adott óra előtt esett le, hogy tanulni kellett volna.

Legtöbbször a gimis töritanár szerepelt az ilyen álmokban, őt csíptem a legkevésbé (valószínű azért, mert ő sem kedvelt engem valamiért, pedig mindig jó tanuló voltam, bár nem az a stréber fajta, nem 100% volt a tudásom, hanem inkább olyan 90% körül, és ő különös örömmel lovagolta meg azt a maradék 10%-ot).

Az utóbbi 1-2 évben viszont elmaradoztak ezek az álmok, nem hinném, hogy azért, mert feldolgoztam mostanra ezeket a traumákat, hanem mert megszületett a kisfiam, változtak az alvási szokásaim, így álmodni sincs annyi lehetőségem 😀

Egyébként híresen nagy "álmodó" voltam, nagyon fura, hosszú, és általában képtelen álmaim szoktak lenni, amikre gyakran emlékeztem is, sokszor szórakoztattam a társaságot azzal, hogy elmeséltem őket.