Volt már veletek olyan, hogy valamit nagyon-nagyon kívántatok, szinte már imádkoztatok érte, hogy sikerüljön, és nagy szerencsével sikerült is, az álom beteljesedett, de utána viszont hosszú hónapokig, évekig csak szerencsétlenségek következtek?

Kicsit másképp. Mikor írják mindenhol es mondják hogy adjunk hálát, tanuljuk megbecsulni amink van etc

Na ha én elkezdek hálálkodni pl.egészségért legutobb az igy nézett ki:

Köszönöm hálás vagyok hogy egészséges vagyok.

Másnap életem elso es utolso lumbágóját kaptam csak meggornyedve tudtam járni mint a rőzsegyűjtő nénik.2 hétig es kórhába kellett mennek injekciora is ami nem hatott semmit.

Vagy jé tsomnak még semmije nem tört el. Hálás vagyok hogy tesóm ép és egészséges nem ugy mint én. Köszönöm.

Másnap letörte tesom ugy a könyökét hogy az életben nem jön már helyre soha:(

Hálás vagyok hogy élnek a szüleim!

2 héten belül apa hirtelen elhunyt.

Vagy pl rendszerint akkor szakítanak velem mikor aztán pl.leépítés is van a cégnél és kirugnak.

Munkahelyváltásoknál nálam szinte már alapnak számít hogy pasiváltás is van.

De sulikkal is igy volt mindig.

Ha van egy baj szinte kotelezo hogy masik bajom is legyen.

Es volt olyan is hogy egyszerre volt 4.

De hiogy csőstöl jönne a jó az életbe?

Na olyan valahogy miert nem volt?

Nem csak nagyon nagy kívánalomnál van ez, hanem kicsiniél is: jó dolog történik, egyből jön a rossz.

De fordítva is igaz szokott lenni: rossz dolog jön, de jön egy kicsi jó is utána.

Ezeket is észre kell venni.

Az egesz eletem egy szerencsetlenseg.

Hatranyos helyzetu vagyok.

Amire kivanok, az a lotto fonyeremeny, amibel boldogga tehetem magam egy ideig.