Hosszú ideig jóban voltatok, majd nem is köszöntök?

Van és nem tudom hova tenni. Legeslegjobb barátok voltunk gyerekként, egész nap együtt lógtunk, 11 éves korunkban megbeszéltük, ha felnövünk, elvesz feleségül 😃 Aztán 12 éves koromban összejött szüleimnek a saját lakás a városban, elköltöztünk a nagyszülőktől, egy héttel előtte már sírtunk, engem rendesen megviselt a dolog, úgy láttam, őt is, el akart szökni utánam.

15 évre rá nemrég visszaköltöztem a nagyszülői házba vidékre, ami sajnos azóta megüresedett.

Mikor találkozunk az utcán, boltban nem is köszön, pedig nő létemre előre köszönök. Nem mondom, hogy arra számítottam, hogy elvesz, de egy szia jól esett volna 😃

Sajnálom, Kérdező! Pepitában ugyan, de ismerős a helyzet.

Tőle eltekintve egy volt osztálytárssal jártunk így páran; mi maradtunk általánosban, ő átment 6+6-os gimibe, és szinte azonnal "elfelejtett" minket. Legjobb barátnőmmel sétáltunk a városban, ő meg többedmagával jött szembe a járdán, köszöntünk neki, de nem viszonozta. Mindezt hetekkel évzáró után, mikor még általánosba jártunk.

Olyanok viszont, sajnos, többen akadnak, akikkel amúgy régen nagyon jóban voltunk, de mára csak a köszönőviszony maradt.