Mit tettél vagy mondtál volna a helyemben? Nagyon felhúzott!
Egy kínai kajáldában voltam ma, ahol egy (magyar) fiatal csaj szolgált ki.
A kínai főnöke ott ült mellette, de nem szólt semmit.
Elvitelre kértem az adagot, ahol külön dobozba csomagolják a köretet és a húst.
Köretnek krumplit kértem. Sima hasábkrumpli volt, nem az a szokásos hagymás zsíros krumpli. Közben elfogyott a hasábkrumpli, már csak rizs és tészta maradt. Oké, mondom, akkor legyen még egy kis tészta. Már csak egy ujjnyi hiányzott a dobozból.
A hagymás zsíros krumplival nem lett volna baj, ha a tetejére kerül a tészta, az úgy jó.
De a hasábkrumpli nekem nem jó azzal a szósszal, amiben a tészta úszik, azt egy kicsit megborsozom, úgy szeretem.
Ezért megkértem a lányt, hogy rakjuk külön dobozba azt a kis tésztát.
Már itt olyan pofákat vágott, hogy elhűltem, meg ciccegett is hozzá, de nem szóltam semmit.
Nem lehet! (még csak azt se mondta, hogy akkor fizessem ki a plussz dobozt)
Mondom, tudom, hogy nem lehet, oké, de kérdezd már meg a főnöködet (ott ült mellette), hogy esetleg mégis megengedné-e. Nem akartam ugyanis beégetni őt azzal, hogy simán arrébb lépek kettőt, és megkérdezem én.
Úgy felcsattant, hogy majd belesüketültem: Már csak tudom, hogy mit lehet és mit nem! Nem lehet és kész!!
És közben folyamatosan vágta a flegma pofákat, mint akinek nem tetszik valami.
Itt azért már szakadozott az a bizonyos cérna, de azért még mindig szépen kérdeztem meg: és van esetleg alufóliátok?
Van, minek?
Mondom, hogy tegyél bele, légyszi, egy réteget krumplira, és arra már szedheted a tésztát.
Az arcát látni kellett volna. Forgatta a szemét föl-le, és közben a legmegvetőbb mély sóhajjal sajnált le: Jézusom...
El tudjátok képzelni a hangsúlyt.
Na de itt már elszakadt az a bizonyos cérna, felemeltem a hangom és kifakadtam: De azért véleményt nem kérek! Neked nem tanították meg, hogy nem kell mindig kimondani és tartsd magadban?
Csendben dúlt-fúlt, a főnöke nem szólt semmit. Mostmár ő se.
Olyannyira nem, hogy mikor normálisan elköszöntem, hogy szia, nem válaszolt.
Na, akkor jött a párja az előzőnek: És látom, köszönni se tanultál meg!
Azzal otthagytam.
Tényleg én kértem volna ekkora brutálgáz, teljesíthetetlen dolgot, amivel a kihalt kajáldában, este 6-kor (már csak én voltam, és 8-kor zár, nem főműsoridőben voltam, amikor 20-an vártak volna) ekkora terhet róttam szegénykémre, amiért így be kell szólogatni?
Utolsó az engem zavart is a szerencsesüti ami100-200ft asszem. Ugyanis ez nekem olyannak hat hogy nem fogadunk el borravalot nem szorulunk rá ne degradálj.
Az egesz szitu olyan hogy en borravalot adok erre meg gyorsan ad akkor vmit érte.
Tisztán látszik abbol hogy pl borravalo nelkul valahogy nem adnak szerencsesütit de érdekes..akkor hol kedves gesztus ez. Sehol.
"Már csak egy ujjnyi hiányzott a dobozból"
Azt mondtam volna, hogy nem kérek hozzá semmi mást. Biztos nem kezdek el akadékosdni 2 falat étel miatt.
13,
Mert az nem része a menünek, külön fizetni kell érte. Nem azért adja, mert nem fogadunk el borravalót, ne degradálj, hanem ezzel köszöni meg, hogy adtál. Fordítva fogod fel. Borravaló nélkül miért osztogatná el ingyen a szerencsesütiket, ha azért fizetni kell, megvásárolható? Jó, hogy nem adja oda ingyen. Az nem automatikusan jár a kaja mellé. De ha már voltál olyan kedves, hogy adtál pár száz Ft-ot pluszba, akkor én (az eladó) meg leszek olyan kedves és ezzel megköszönöm a kedvességed, viszonzom a kedves gesztusodat, hogy ingyen adok neked valami olyat, amiért másnak fizetnie kell.
Undorító, erre benyomod a pirosat. Oké. :D
Azért ad sütit, mert viszonozza a gesztusod. Elrakhatná zsebbe mind a 300 Ft-ot is akár, de nem ezt teszi, visszaad neked belőle valamennyit. Neked a pohár félig üres, nekem félig tele van. Erről nem én tehetek, ha neked szar. BÚÉK.
Nézd, a csaj viselkedése kritikán aluli volt, ehhez kétség sem fér.
Viszont a jövőre nézvést adok egy tippet: legyél picit rugalmasabb. Máris televagy rigolyákkal, mi lesz így veled nyugdíjas korodra?
Először is én hagytam volna a helyedben azt a két falat tésztát a csudába. Most tényleg attól laktál volna jól?
Az alufóliás megoldásod pedig nettó hülyeség: ahogy veszed le a krumpli tetejéről az alufóliás tésztát, a szószból óhatatlanul folyik le a krumplira is, amit annyira nem akartál, szóval egy népi mondással élve :
"Nem szartunk a kútba, csak a kávájára, onnan meg belepiszkáltuk."
"Először is én hagytam volna a helyedben azt a két falat tésztát a csudába."
Csak épp ő a vevő, ő fizet.
Ez olyan mint amikor fagxit kèr vki es csoki vanilia helyett kap kokusz citromot aztán jaj bocsi és még az eladonak áll felljebb es értsük meg sok a dolga sok a vevő es sz.r napja van es egyed a kokusz citromot.
Nem pont ugyanaz a helyzet.
Volt, amit kért, csak 0.01 százalékkal kevesebb.
Te reklamálsz 2 cl csokifagyiért?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!