Hogyan lendüljek túl ezen az érzésen?

Előrebocsátom, ez amolyan "ha nincs baj, csinálok magamnak"-kérdés lesz...

Végzős egyetemista vagyok, hiányszakmát tanulok, viszont az egyetemi éveim alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az én világom, és "Zs"-tervként jó lehet ugyan, viszont nem a tanult szakmában szeretnék dolgozni (a szakomat ettől függetlenül nagyon szeretem, és jól is teljesítettem). Az egyetem alatt végig dolgoztam minimum egy helyen, adott esetben két helyen párhuzamosan. Nem vagyok "vándorló" típus, mindenhol évekig voltam. Egyik munkám sem olyan volt, ami különösebben érdekelt volna, így kétségbe voltam esve, mit kezdek magammal diploma után.

Az egyik oktatóm, akinél több kurzuson voltam, illetve volt egy-két kisebb projektünk, ezt megtudva beajánlott egy olyan pozícióra, amit akkor még meg sem hirdettek, viszont teljes mértékben az érdeklődési körömbe illik, ráadásul jó presztízsű helyről van szó - nem kifejezetten sok, de korrekt fizetésért. Nem tudom, mit mondhatott rólam, de a leendő főnökömmel gyakorlatilag mobilon egyszer beszéltem, akkor sem kérdezett semmit, csupán önéletrajzot kellett küldenem, hogy hivatalosan el tudja indítani az ajánlást, célzott megkeresést. Jövő év elején kezdek és borzasztóan várom, viszont nem tudok szabadulni attól a kellemetlen érzésen sem, hogy gyakorlatilag két szalmaszálat sem kellett keresztbe tennem az állásért. Valószínűleg nem "kérés" volt, hogy vegyenek fel, csupán ajánlás, viszont akkor is kínosan érint, hogy nem magamnak intéztem. (A szakom és szakosodásom egyébként abszolút lehetővé teszi ezt az állást, hasonló végzettségű jelentkezőt szerettek volna felvenni, mint ami nekem lesz.)

Eddig több munkahelyem volt, mindenhol hosszú távon voltam, és mindenhol marasztaltak is - de mindent magamnak intéztem, találtam, jártam interjúkra, mentem végig a kiválasztási folyamatokon... Most adminisztratív pozícióban dolgozom nyár óta, a cég ősztől hazaengedett home office-ba az egyetem miatt, mert elég jól teljesítettem az addig eltelt hónapok alatt, előttem egy diáknak sem engedték meg. Itt következő hónapban végzek, utána pedig megyek át a fent is írt, tényleg vágyott helyre.

Mit gondoltok, van rá valami mód, hogy ne érezzem ennyire "cikinek", kínosnak ezt a szituációt? Tudom, ennél nagyobb bajom sose legyen, de tényleg kellemetlen azok után, hogy évekig tényleg szuper helyeket találtam magamnak az egyetem alatt, most pedig, ha nem is klasszikus értelemben vett protekcióval, de külső segítséggel/ajánlással kapok "álommelót".

(Légyszi, ne kapjatok szét, az önbecsülésem némileg már így is a padlóra került.)