Kirúgtak 1 hónap után. Hogyan lendüljek túl rajta?
Középfokú informatikai végzettségem van, 3 évet dolgoztam egy cégnél, a végén már nagyon utáltam, ezért álláskeresésbe kezdtem. Találtam is egy helyet, viszont a tegnapi napon kirúgtak (próbaidő alatt nyilván). Igazából pontos okokat nem tudok, nem kérdeztem rá de én úgy gondolom több minden is közrejátszhatott. Az egyik, hogy az előttem lévő 15 évet húzott le ott, és lényegében ugyanazt várták el tőlem, mint tőle is amit én nem tudtam teljesíteni. Egész nap azt hallgattam, hogy XY milyen jó munkaerő volt, mennyire szerették, azonnal megoldott minden problémát stb stb. És én hiába próbáltam mindent a legjobb tudásom szerint csinálni, ezek szerint nem voltak elégedettek.
A másik, hogy olyan feladatokat is adtak, amihez sem a szükséges tudásom, sem a tapasztalatom nem volt meg. Lényegében Visual Basic nyelven kellett volna egyéni Excel függvényeket készíteni, meg makrókkal automatizálni brutál mennyiségű adatot tartalmazó táblákat, munkafüzeteket. Jeleztem, hogy nekem ehhez fejlesztenem kell az Excel tudásomat, mert sose tanultam ilyen mély szinten az Excelt, de ez nem fog egyik napról a másikra menni. És igazából másnap meg is köszönték az eddigi munkámat. Azt hozzáteszem, hogy sem az álláshirdetésben, sem az állásinterjún nem volt arról szó, hogy Excelben kellene egyéni függvényeket programoznom, illetve én sem ígértem sehol, hogy erre képes vagyok.
Teljesen össze vagyok törve. :( Most kb. totál idiótának érzem magam, hogy nem tudtam megfelelően teljesíteni. És ami a legjobban idegesít, hogy visszautasítottam egy másik állásajánlatot, azért hogy idejöhessek. Jó nagy barom vagyok. Két szék közül a földre.
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett, igazából csak jól esett kicsit kiírnom magamból, és természetesen nem megoldást várok tőletek, de azért köszönöm ha valaki tud valami tippet adni, hogy szerezzem vissza az önbizalmamat.
válasza:
válasza: válasza: válasza:"Jeleztem, hogy nekem ehhez fejlesztenem kell az Excel tudásomat, mert sose tanultam ilyen mély szinten az Excelt, de ez nem fog egyik napról a másikra menni. És igazából másnap meg is köszönték az eddigi munkámat. Azt hozzáteszem, hogy sem az álláshirdetésben, sem az állásinterjún nem volt arról szó, hogy Excelben kellene egyéni függvényeket programoznom, illetve én sem ígértem sehol, hogy erre képes vagyok."
Hát, minden nem lehet benne az álláshirdetésben, meg minden nem kerülhet szóba az interjún sem - pont erre találták ki a próbaidőt.
Ne edd magad, nincs miért. Ez ilyen. Kiderült, hogy nekik nem rád volt szükségük, hát meglépték, amit meg kellett lépniük ilyen helyzetben. Nem baj. Te is kellesz majd valahova, fel a fejjel! :)
Adj magadnak egy kis időt, aztán fuss neki újra az álláskeresésnek!
válasza:Köszönöm szépen az eddigi válaszokat, jól esett olvasni ezeket. :)
Holnap bemegyek intézni az álláskeresési járadékot, aztán nekilátok újra a munkakeresésnek.
Ma délelőtt felhívtam azt a céget, akiktől a másik ajánlatot kaptam, de már betöltötték a pozíciót. Annyit ígértek, hogy majd keresnek, ha esetleg üresedés lesz.
válasza:Nekem ez a cég eléggé bűzlik. Ha ennyire fontos feladat lett volna, hogy már másnap kirúgnak érte, akkor bizony igenis baromira megemlíted mind az interjúban, mind a hirdetés leírásában. Tucatnyi más kulcsfontosságú dologgal, amire szükségük van.
Ahogy hozzád álltak, azaz mindig a régihez hasonlítottak és leszóltak vele szemben, illetve türelmetlenek voltak, örülj hogy leléphettél. Csak rombolták az önbizalmad eddig is, emellett az inkompetencia erős jeleit is mutatták (valószínűleg fogalmuk nincs az egész feladatkörről).
Nem egészséges környezet az ilyen, tönkre tettek volna idővel. Találsz majd egy normális helyet.
válasza:Jaaj nehogy egy kicsit is szomorkodj! Velem is volt ilyen korábban. Egyik ismerősöm hívott a céghez, majd első naptól kezdve kiközösített a többiekkel együtt. A rossz munkákat nyomták rám, amiket nem akartak megcsinálni. Én nem értettem hozzá, nem segítettek nekem. Aztán egy hónap után szólt a főnökasszony, hogy hétfőtől nem kell mennem már. :D Be se jelentettek, mindig hitegettek, hogy majd holnap. Utolsó hèten már senki egy szót nem szólt hozzám.
Hazafele végig sírtam aznap mikor elküldtek. Ugyanazt éreztem mint te, hogy semmit nem tudok megcsinálni, szerencsétlen vagyok.
Hát a sors akarhatta így, mert most már több mint 3 éve van egy tök jó munkahelyem, és megbecsülnek.
Fel a fejjel! Ezerszer jobb helyet fogsz találni, ebben biztos vagyok!!
27N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!