Hogyan lendüljek túl a félelmeimen, hogy ne féljek az albérlet és/vagy lakótárs kereséstől?

1 Nincsen senki, aki tudna segíteni. Pontosabban egy barátomat kérdeztem róla, de nem segített és úgy vettem le, hogy neki is inkább a szülei intézték. A szüleim azt mondták, hogy ha szeretném, akkor eljönnek velem megnézni, de ennél többet nem tudnak segítni, sosem béreltek lakást ők sem és nem tudják hogyan működik.

2 A koli szerintem más. Legalábbis nekem azzal kapcsolatban sosem voltak ilyen félelmeim. Ott mindenki egy idegennel kerül össze és ez a természetes. Valamint a koliban kevésbé függsz a többiektől, hiszen vannak mindenkire együttesen vonatkozó szabályok, mindenki egyforma, nincsen semmiféle alá-fölérendeltségi viszony, külön jelentkeztek, külön fizettek, fix költségek vannak stb., tehát az albérlethez képest ebből a szempontból “biztonságosabb”, ha lehet így mondani. Szóval például a kollégiumban téged egyáltalán nem befolyásol az, hogy most a másik hogyan fizeti a kolis díját, a másik kiköltözik a koliból a félév közepén, a másik mennyi vizet vagy klímát vagy akármit használ stb. Úgyhogy nekem ebből a szempontból a kollégium mindig jobb választásnak tűnt.

Nekem pont azt mondták ismerősök, hogy szerintük most pont nagy a zűrzavar és nehezebb albérletet, lakótársat találni. Sokan ugye nem mondták vissza az albérletüket a távoktatás alatt, illetve a többség bizonytalan, hogy most jelenléti oktatás lesz-e vagy sem. Én mindenképpen költözni szeretnék, de valaki pl. távoktatás esetén inkább maradna otthon és neki akkor nem mindegy, hogy most van-e egy élő albérlet szerződése, letette-e már a kauciót stb., vagy sem. Úgyhogy csak ebből a szempontból hivatkoztam a járványra, nem attól félek, hogy megfertőződöm-e vagy ilyesmi.