Hogy lehet ezt a látványt elfelejteni?

:( sajnálom basszus.

Nekem is volt ilyen trauma, távolsági buszról szállítottak le, mert előttünk volt egy baleset, és be kellett sétálni a következő faluba, de a baleset mellett kellett elmenni, mert ott volt egy bicikliút. A holttestek már nem voltak ott, de a vér meg amit még nem takarítottak el, az minden szanaszét... Nagyon próbáltam nem oda nézni, de volt, ahol muszáj volt, annyira közel volt a bicikliúthoz. Mai napig megvan, ahogy csöpög a vér az aszfaltra, pedig régen volt már, vagy 10 éve.

Aznap én semmit se aludtam, másnap a buszon ugyanerre kellett mennem, hát ott is rendesen rosszul voltam, mikor ott ment el. Nagyon sokáig rossz volt ott elmenni, van, hogy mai napig eszembe jut, mikor ott járok.

Talán esetleg, ha pszichológushoz fordulnál? Lehet, hogy hamarabb menne a feldolgozás, mint magadtól, ha ennyire megvisel.

Próbáld minél jobban elterelni a figyelmed, legyél többet társaságban, amennyire lehet, mert az is el tudja terelni a figyelmed valamennyire.

Ilyenkor az a fontos, hogy ne hagyd magad ezen gondolkodni, hogy eltereld a gondolataidat arról, hogy újra és újra felidézze a képet.

Ha nem megy, vagy úgy érzed túl sok volt, akkor ahogy #1 is írta, fordulj pszichológushoz. Ha érzékeny vagy az ilyesmire, ebből könnyen lehet ptsd

2#nek igaza van, könnyen lehet ptsd, ha érzékeny vagy. A férjem gyerekkorában a barátaival szórakozott, és lerántották a vitrines szekrény ajtaját, úgy tört el, hogy az egyik barátjának levitte a hüvelykujja tetejét. A férjem mai napig rosszul van a vitrines szekrényektől, ki nem nyitna egyet se, főleg ezeket a régieket, amin csak az üveg áll magában. Azt se nagyon bírja, ha bárki a körmét piszkálja, meg ilyenek. Volt, hogy már felnőttként a haverja mondta, hogy belilult a körme a hüvelykujján, mert melléütött a kalapáccsal, a férjem meg lezöldült és rohant hányni.

Ennél te azért durvábbat láttál, ne várd meg, mit hozhat ki belőled :( sajnálom amúgy, rosszkor voltál rossz helyen.

4: az mondjuk nagyon húzós, hála a jó istennek, hogy nem látta meg, én 7 évesen egy autóbaleset végét láttam, egy ember félig letakarva, az aszfalton, még lehetne részletezni de reszketek tőle.

Amúgy basszus, ugyanazon a vonalon járok vonattal én is.

Próbálj ne gondolni erre, nekem az segített

Elfelejteni nem lehet sajnos. Feldolgozni igen, idővel. Az a baj, hogy nappal hiába terelődik az ember figyelme, este elalvás előtt sokszor visszajönnek ilyesmik. Én több, mint 10 éve láttam ahogy valakit épp összekaparnak a járdáról, a 10 emeletesről ugrott ki. Pont a pillanatot láttam, amikor a rendőr felveszi a földről a fél pár cipőjét és beteszi a még félig nyitott zsákba, deréktól felfelé látszott a test, a mai napig előttem van az arca ahogy nyitott szemmel mered a semmibe. Még napokig ott volt a leszórt vértócsa, nem mertem arra elmenni. Pedig tanultam anatómiát és jártam boncolásokon is de amikor konkrétan a tragédiának vagy tanúja, az teljesen más, mélyebb nyomot hagy. Az anaton látott testekre csak futólag, tárgyilagosan emlékszem, de az a holttest az utcán kísérni fog amíg élek.

Esetleg próbálj valakivel beszélgetni erről, hogy ne maradj egyedül a gondolataiddal. Akár szakemberrel, ha szükséges. Idővel halványulni fog az emlék.