Mi az az emlék, amit nem tudsz elfelejteni?

De kisgyerekkortól kezdve hogy pl apa állandoan hanyagolt, lesz.rt, anyám terrorizált, vert, tesom volt a prioritáson, az ovodai kiközösítések, tinin hogy nincs barátom, nyári szünetek egyedül ingerszegényen, hogy anyám minden nelkul kitett utcára, szakítások/megcsalások, munkahelyi kiközösítések néhol, aztán akikről tudom hogy pedok bik, bűnöző drogosak, meg agresszív bántalmazók, dührohamosok, hogy ilyen emberek vannak a földön és ismerem.

(2)

Középiskolai ballagás után beérett 4 év "keménymunka", és a történelem tanárnő bevezetett a nagyok világába.

Életem legszebb nyara volt, amig az a kaland tartott, és sose felejtem még így 15 év távlatából.

Ezt az emléket valószinüleg örökké magamba tartom.

Mindenkinek kitartást kívánok, akik a nagyon durva nehézségeket írták le. Erősek vagytok, és első válaszoló, Neked külön üzenem, hogy rengeteg erőt és kitartást kívánok, sok jó dolog fog érni, még ha sokszor nehéz is.

Na most írom az én emlékemet: ez inkább egy időszak. Édesanyám alkoholista és borderlineos volt, így konkrétan 7 éves korom óta én voltam az Ő anyukája, felnőttként viselkedtem fiatal koromtól.

Az emlék, hogy egyszer egy iskolai rendezvényen voltam gimnáziumban, és belém nyilalt egy nagyon rossz érzés, hogy anyával baj van: mentem haza, és már sokadik alkalom volt, hogy a hányásában feküdt, vergődött, én tisztítottam meg és tettem fel az ágyra, és ott összeomlottam. Elkezdtem bőgni, hogy nem bírom, miért kaptam gyerekként ilyen terhet, és össze fogok omlani-s ez megtörtént. Ez az az emlék, ami mai napig meghatározó.