Szerintetek normális leb...aszni azokat a fiatalokat, akik nem adják át a helyet az idősebbeknek tömegközlekedésen?

31, ez. Erről beszélek. Ha valaki megkocogtatta a vállam, hogy ne haragudj, szeretnék leülni... Indok se kellet hozzá, lehet, első trimeszter, lehet, csak szarul van, az esetek 99%-ában annyit mondtam, hogy persze, parancsolj, a maradék 1%-ban meg mondtam neki, hogy ne haragudjon, de inkább kérjen már meg mást, mert rajtam se látszik, de én is épp, hogy élek. Megkért mást, és láss csodát, egy percen belül ült. Ez működik. A mártírkodás, a bűntudatkeltés, a "de nekem ez jáár", az meg kontraproduktív, és csak ellenállást vált ki.

A legtöbb ember a tömegközlekedésen amúgy is vagy zenét hallgat, vagy a telfonját bújja, vagy mindkettő. Friss élményem, hogy odaférkőztünk a buszon két srác mellé, pont nem értük el mellettük a kapaszkodót, kb. 50 éves nő sóhajtozott, vergődött, majd odament a másik ajtóhoz. Ezzel szabaddá téve nekem az utat, megkocogtattam az egyik srác vállát, hogy "bocsi, megnyomnád légyszi a leszállásjelzőt?", megynomta, majd a megállónál haverjával együtt leszálltak, hogy utat engedjenek, aztán visszaszálltak. Ennyi az egész. Legtöbbször csak kérni kell.

A hely aze,aki elobb elfoglalja.

A fiatalokat nagyon kizsigerelik,uljenek csak le.

"Ennyi az egész. Legtöbbször csak kérni kell."

És ez nem csak buszon van így. Bevásárlásnál passzív-agresszívan nekem tolja a kocsit, sóhajtozik, dünnyög, hogy merre akar menni. Én nem vagyok paraszt, bárkinek mosolyogva segítek, ha szól, de a saját dolgomra figyelek, nem arra, hogy kinek mire van szüksége.

Nem normális (mondom ezt úgy, hogy én át szoktam). Egyrészt azért nem, mert nem kötelező senkinek átadnia a helyét másnak, csak illendő bizonyos szitukban (kivételt képez pl. a babakocsiknak, kerekesszékeseknek fenntartott hely, ahova ugye akkor ülhetsz, állhatsz, ha nincs ilyen utas, vagy elfér tőled), másrészt, többen is említették, bárkinél benne lehet a pakliban, hogy nem pusztán kényelmi szempontból ül, hanem nincs épp a topon fizikálisan.

A személyes tapasztalatom nekem az, hogy ált. nem fogadják el az idősek (nemcsak nekik adom át, de sokkal több időst látok buszon, mint mondjuk terhes nőt, bicegőt, vakot, kisebb gyereket babakocsin kívül), mert úgyis leszállnak hamar, viszont nagyon hálásan meg szokták köszönni, és sokszor meglepődést is látok rajtuk.

Nekem amúgy egy kellemetlen szitum volt még anno, kb. 20 éves lehettem, amikor egy ránézésre erőteljes, kb. 50 éves pasi pampogott nekem perceken keresztül a mai neveletlen fiatalságról, szerinte át kellett volna adnom a helyem neki. Azóta se értem, miért, se idősnek nem nézett ki, se úgy, hogy bármilyen problémával küszködne… A véleményem erről az, ha valakinek nincs látható problémája, de mondjuk kicsit rosszul van, nyugodtan szóljon, ha idős, de amúgy nagyon fiatalos típus külsőre, ne lepődjön meg, ha ezt nem tudja egy vadidegen, ha meg csak kényelemből akar leülni egy valóban 50 év körüli, hát, azt lesz.rom.

Egy másik olyan eset, ahol meg túlkapás történt (én itt álltam): Anyuka és nagymama száll fel babakocsival, anyuka kezében a pici gyerek. Anyuka éppen csak fellépett a buszra, már elkezdett ordítani, hogy milyen bunkók az emberek, senkinek nem jut eszébe átadnia a helyét, hogy leülhessen a gyerekkel. (De mondom, még igazán lehetőségük sem volt az embereknek, hogy ezt megtegyék.) Többen erre felugrottak, leült, de még perceken keresztül szidta minősíthetetlen stílusban, káromkodva az utazókat, már a nagyi próbálta csitítani. Azt nem értettem, tegyük fel, bőven már a buszon van, senki nem mutat hajlandóságot, hogy átadja a helyét, még akkor is lehetett volna udvariasan megkérni az embereket, hogy leülhessen a picivel, tutira veszem, hogy vki felállt volna, de erre a cirkuszra a világon semmi szükség nem volt. De esetleg a babakocsiba is visszatehette volna.