Fèltek az öregedèstől?

Bevallom őszintén.. én azért félek, tartok tőle, talán egy kicsit jobban is, mint kéne. Azért nem rugózom rajta állandóan, bár az tény, hogy mostanság elég sokszor eszembe tud jutni.

Tudom, hogy ez az élet rendje, de látni, ahogy a nagyszüleim épültek le, és ahogy ugyanez történik pepitában a szüleimmel.. nehéz. Főleg a szellemi része. Bár lekopogom, mert a szüleimnél azt még aligha tapasztalom, de már így is épp elég ahhoz, hogy összeszoruljon a torkom.

Sosem fogom elfelejteni apa reakcióját, amikor a mama nem ismerte meg a kórházban, vagy épp, a mama ijesztően üres tekintetét..