Hogyan ne omoljak össze, ha nekem semmi nem jön össze?

Szerinted ki fog helyetted élni, csajozni, jó munkát találni?

Miért a panaszkodás az első, sorold fel, mit tettél azért, hogy ez megváltozzon? Tanultál, van jó szakmád, eljársz gyúrni, futni, képzed magad? Ezeket senki nem tudja helyetted megtenni.

Két fő probléma van veled:

1. Másokhoz hasonlítgatod magad.

2. Csak a negatívumokat nézed, a pozitívumokat nem.

"Milyen pozitívumot nézzek?"

A lottóötösöm jönne így be, mint az, hogy ez lesz a következő kérdésed.

Mondjuk ami nekem elsőre feltűnik: képes vagy helyesen írni. Tudom, erre most legszívesebben írnál valami nem túl szalonképes méltatlankodást, de ha jobban belegondolsz, sokakat már ezzel helyből felülmúltál. Nézd meg ezen az oldalon a kérdéseket és válaszokat! Sokaknak a legelemibb helyesírási szabályok betartása sem megy. Te legalább képes vagy használni helyesen az anyanyelvedet. Pármillió ember az országban meg nem. Szóval ezzel már felülmúltad a lakosság kb. harmadát.

Mondjuk az, hogy unokatestvéred egy aranyásó, aki a pasiján élősködik, hááát... az én értékrendem szerint nem pozitívum, meg azért legyünk őszinték: tisztességes munkával baromi nehezen lehet huszonévesen vezető az ember. Én 30 voltam, amikor majdnem megbízott vezető lettem két hónapig, de inkább mégsem vállaltam, mert nem éreztem azt, hogy az nekem megfelelő munkakör lenne. És tudod, én például soha nem is akarok vezető lenni. Legfeljebb akkor, ha saját vállalkozásom lesz. ;-) De engem egész egyszerűen az nem vonz, hogy másokat irányítgassak, mások munkáját egyengessem, én azt akarom csinálni, amihez értek, amit szeretek.

És mint mondtam, az sem mindegy, hogy az ember hogyan ér el valamit. Aki azzal szerez meg egy pozíciót, vagy akármilyen előnyt, hogy szétteszi a lábát, vagy kellően tövig nyal valakinek, azt én nem tudom tisztelni.

De visszatérve rád: okos vagy, tanult, intelligens, a többség pedig ezt nem mondhatja el magáról.

A párkapcsolatok meg olyanok, hogy néha bizony véget érnek. Az, hogy kinek milyen jó a házasélete, arról legfeljebb csak tippjeink lehetnek (a többség ám szereti jóval szebbnek beállítani a dolgokat, mint ami a valóság), de ez nem egy verseny. 30 évesen te még jócskán fiatal vagy. Én azért elég sokszor láttam már "belülről" olyan kapcsolatokat, házasságokat, amik kívülről mesebelien tökéletesnek tűntek, és a valóság meg az, hogy 90%-ukat még csak jónak sem tudnám mondani.

Aztán az, hogy sportoltál, szintén egy olyan dolog, amit a többség nem tett. Nem csak azt kell értékelni, ha valaki világbajnok lesz.

És van szakmád. Tudod, mi a groteszk? Hogy haverom lánya, aki huszonegykét évesként most állt le a keménydrogokról, és váltotta alkoholra a függőségét, a speciális középiskolát 6 év alatt elvégezve olyan szinten a csúcsok csúcsának érzi magát, hogy ekkora egót ritkán látni. Aztán a kisegítőt is alig tudta elvégezni, huszonévesen többször megjárta már a detoxot, és mindössze annyit tud felmutatni, hogy van két melle, meg egy vaginája. Nem, félre ne értsd, ezt nem nőgyűlöletből írtam (nyilván sok pasas is van, akik meg csak annyit tudnak felmutatni, hogy van valami a lábuk között, sőt, még az agyukat is ott hordják), de tényleg olyan a csaj, hogy amit elért, azt a punájával érte el. És felettébb büszke magára. Most akkor ő szerinted több, mint te? Mert szerintem baromira nem.