Vannak itt olyanok, akik úgy érzik, hogy egyáltalán nem sikerült az életük?Miért érzitek ezt?

lassan 35 évesen is anyámékkal élek. hiába van melóm, abból max hónapról-hónapra való vegetálás jönne ki. Az pedig minden, csak nem nagybetűs élet.

36N vagyok, mert az ég világon minden az ellenkezőjeképpen alakult, mint ahogy elképzeltem

Mindig feladtam, amikor tovább kellett volna küzdenem. 29F

Én már gyerekkoromban sem találtam meg a helyem a világban. Később bejött az életembe a drog amitől pár évig úgy éreztem igazán élek. Ezután viszont függő lettem és irányíthatatlanná vált az életem. Sorolhatnám az okokat hogy miért... stb, de igazából már nem akarok kifogásokat keresni. Sok-sok éven át aztán próbáltam leszokni, nem sikerül. Voltam hajléktalan is stb, dolgozni így nem tudok (mert amint pénzem lesz szétcsapom magam) de a végén szüleim hazaengedtek (mivel több alkalommal hajszál híján meghaltam). Most nincs pénzem, így legalább egy ideje tiszta vagyok. Viszont nincs jövőképem se. 38 évesen nem hiszem hogy nekem valaha is lesz normális életem (igazából már le is mondtam róla). Így elvagyok csak magamnak mint a befőtt, van mit ennem most azt ennyi. Meditációt gyakorlok hogy ne a hülyeségeken járjon az eszem. Kb ennyi. Viszont én legalább nem vagyok depressziós. A társadalom szempontjából tudom hogy egy 0 vagyok, és önmagam se tudnám magam fenntartani. De hát ez van, ha ilyen vagyok így kell elfogadnom önmagam. Kb ezt érzem.

Impotens vagyok gyerekkorom óta ami az egész életemre rányomta a bélyegét.

A nők semmibe néznek. Sokan nagyon bunkók, önzők és rosszindulatúak. Van egy erős hibám, ami inkább magabiztosság és elv. Nem megyek le papucsba, pedig sok nőnek ez elvárás. 31 f

Minden adandó lehetőséget elszalasztottam, amivel jobbá tehettem volna az életem. Értendő ez munkavállalásra, tanulmányokra, párkeresésre, baráti kapcsolatokra stb. A másik, hogy a legjobb helyzetekből is a lehető legrosszabbat hoztam ki. Mindezeknek az az oka, hogy lusta vagyok, meggondolatlan illetve, hogy van egy olyan gyógyíthatatlan mentális betegségem, amivel még a legnormálisabb embereket is eltaszítom magamtól. Most magányosan vegetálok 43 évesen, de nem hibáztatok senkit és bele is törődtem a helyzetembe.