Akiknek semmi nem sikerül az életben, bármennyire próbálkoztok, ti hogy bírjátok egyáltalán?

Sok, apró célt tűzök ki magam elé, így ha azok sikerülnek, (márpedig ezek mindenkinek sikerülnek) az örömmel tölt el.

Tudatosítsd magadban, hogy minden jó dolog k*rva nehezen érkezik, ha még nem jó, akkor még nincs vége.

A nagy célokra nem adok, gyorsan lesz egy vezetőből utcai árus, most ezen depressziózzak?

Amilyen gyorsan jön a szerencsém, olyan gyorsan le is lép, ilyen az élet.

Semmit se kaptam ingyen, minden nagyon sok időbe telt, nagyon sokat dolgoztam, sose volt jó családi hátterem, én ezt el tudom fogadni, innestől lekerül a súly a vállaimról.

A hozzáállásodon változtass, mert hiába idegesítő szöveg, azt vonzod be amit gondolsz, amire gondolsz.

A nehéz élethelyzeteken túl kell esni, beszélhetnél egy pszichológussal hogy legyen aki könnyebben átsegít a jelenlegi helyzeteden.

Plusz: hülyeségnek fog hangozni, de volt egy kolléganőm aki a világ legszerencsétlenebb embere volt akit ismertem. Autóbaleset, biciklibaleset, kilopások, pénzhiány, lábtörés... egyszer elment valami médiumhoz, aki lehozott róla 2 szellemet, ami elvileg szívta az energiáját. Azóta nem történt semmi vele, ha nem velem történik nem hiszem el.

Nyilván elcseszitek a dolgokat valahol ha ennyire nem jön össze semmi.

Így akartok gyereket vállalni, a semmire? Meg úgy, hogy talán szülök, ha addig föl nem kötöm magam? Jó kis család lesztek. És mi a terv? Összejön a gyerek, bénáztok egy sort, és akkor a gyerekkel együtt követtek majd el öngyilkosságot? Ti lesztek a következő család, ahol apu agyonüti az alvó gyereket, leszúrja anyut, aztán fölköti magát?

De a legjobb az utolsó bekezdés, a médiumos rész :D

Az a baj, hogy üresfejűek vagytok az élethez, ezért nem sikerül semmi. A buták általában csak vergődnek. De a médiumok jól élnek belőletek.

Rossz volt olvasni megint, úgy tűnik minden nap felbukkan itt egy ilyen kérdés és tök ugyanaz a megközelítés: a világ rossz, az emberek rossz, a családom rossz, mindenki rossz, csak én, én vagyok itt az áldozat, aki senyved és beletörődve a sorsába már az öngyilkosságra készül.

Sajnos évről évre egyre kevesebb empátiát tudnak kiváltani belőlem az ilyen emberek, mert mindenkivel történnek rossz dolgok és tényleg vannak küzdelmes sorsok meg olyan emberek, akiknek két kézzel kell kikaparni mindent az életben, de attól még nagy igazság marad, hogy a harcosok jutalma az, hogy tovább harcolhat. Te ezt feladtad Kérdező, úgyhogy vagy összeszeditek magatokat és felálltok vagy maradtok örök vesztesek, ezt senki és semmi nem befolyásolja, kizárólag ti.

Ahh, 2-es válaszban annyi volt a rosszindulat, hogy kijött a monitoromból Samara.

Kérdező: Segítségre van szükségetek, keressetek fel egy szakembert. Ez egy krízishelyzet az életetekben. A gyerek témát hagyjátok, amíg fejben nincs rend, az életben sem lesz. A baba nem véletlen nem jön, ezt remélem tudod.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a vírus miatt alapból sokan megszívták (én is), alapjáraton munkaváltást is javasolnám a légkörcsere miatt, de ilyen helyzetben ez lehet nem épp helyén való.

Egy kicsit lehetnétek külön, mert egymást is behúzzátok. A megszokás is baj lehet nálatok.

Nagyon sietsz, mert benne vagy a korban. Ne siess. Szép lassan, felépítve, először önmagaddal kezd. Szakember!

Szia!

Kérlek ne add fel. Nem igaz, hogy semmi sem jön össze neked. Rengeteg dolgot értél már el, önerőből, te magad is leírtad: elszakadtál a családodtól, érzelmileg is eltávolodtál tőlük, dolgozol, tanulsz, eltartod magad, van egy csodálatos párod, aki a rossz időkben is kitart melletted (tehát valószínűleg össze is illetek.) Próbáld értékelni magadat, gondolj arra, hogy ezt mind elértétek, ez mind közös munka, erőfeszítés, aminek nem szabad kárba vesznie.

Jóval fiatalabb vagyok, mint te, de teljesen átérzem a helyzetedet. Egyrészt, tudom, mekkora hátránnyal indul az életben az, aki nem kapja meg a megfelelő érzelmi/anyagi támogatást otthonról, a rokonaitól, akikre elvileg leginkább számíthat az ember. Aki nem élte át, nem tudja milyen gyökértelenségben, érzelmi biztonság nélkül felnőtté válni. De. Meghoztál egy bátor döntést, elhatároztad, hogy nem engeded, hogy tovább mérgezzen a családi légkör, kiléptél belőle. Ha ennyire erős vagy, hogy erre képes voltál, akkor nagyon sok minden mást is el fogsz majd érni az életben, ha kitartasz és nem keseredsz el.

Egyik volt tanáromnak meséltem egyszer arról, hogy engem mennyire bánt az, hogy néha, mikor nézem mások életét és azt látom, hogy minden könnyen jön nekik, mindig szerencséjük van. Erre azt mondta nekem, hogy amit úgy kap meg az ember, hogy az ölébe hullik, az később nem fog akkora örömet okozni, nem lesz akkora értéke. És ebben igaza volt. Annak van igazán értéke, amiért megdolgozol, azt tudod igazán megbecsülni, abban látod leginkább, hogy az a tiéd.

Szóval jól csinálod az életedet, csak rettenetesen elfáradtál az elvárás tengerben, amit a társadalom rád zúdít (s gondolom te sem sokat hallottad otthon, hogy ha ennek nem felelsz meg, attól értékes ember maradsz.) Légy kedves magadhoz és a párodhoz is. Előttem szólókkal egyetértve terápiát én is javasolnék, és több közös programot, ami kikapcsol benneteket (lehet ez egy piknik, séta, közös edzés, bármi, ami nem kerül pénzbe.) Ha mentálisan jobb helyzetbe kerültök, a baba is könnyebben jön majd.

Kitartást és boldog életet kívánok nektek!

"Egyik volt tanáromnak meséltem egyszer arról, hogy engem mennyire bánt az, hogy néha, mikor nézem mások életét és azt látom, hogy minden könnyen jön nekik, mindig szerencséjük van. Erre azt mondta nekem, hogy amit úgy kap meg az ember, hogy az ölébe hullik, az később nem fog akkora örömet okozni, nem lesz akkora értéke. És ebben igaza volt. Annak van igazán értéke, amiért megdolgozol, azt tudod igazán megbecsülni, abban látod leginkább, hogy az a tiéd."

Nagyon kevés ember van, akinek csak úgy az ölébe hullik minden, mindenkinek megvan a maga keresztje. Csak könnyebb a partvonalról figyelni másokat, de az a felszín, alatta meg nem látják a rengeteg erőfeszítést, kitartást és áldozatot, amit annak érdekében hoztak, hogy sikeresek legyenek. Az, hogy a sikertelenek azzal nyugtatgatják magukat, hogy ez majd elvész, mert úgyis könnyen jött, nem igaz...

5. vagyok

Ezzel a példával nem az volt a célom, hogy mások erőfeszítését degradáljam, vagy bármit feltételezzek mások életéről, ami esetleg nem igaz. Tudom, hogy a legtöbb dolog nem jön könnyen senkinek. Azt szerettem volna csak kifejezni ezzel, hogy azok a dolgok, amikért keményebben megdolgoztál értékesebbek és emlékezetesebbek lesznek számodra, mint azok, amikért kevesebbet dolgoztál vagy könnyebben jöttek. Legalábbis én ezt tapasztalom saját magamon.

Szia,

Itt egy kérdés, amiben hasznos válaszok lehetnek, ha volna esetleg egy kis időd olvasni.:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Jobbulást és minden jót, áldott hétvégét!