Nagyon nem vagyok megelégedve a jelenlegi életemmel, úgy érzem nem akar semmi se sikerülni mostanában, újabban egyre gyakrabban tör rám sírás. Ez már súlyos depresszió? Van ebből egyáltalán kiút?
Fiatal, 22 éves srác vagyok. Külső szemmel senki nem gondolná rólam, milyen érzelmekkel vagyok tele, és hogy mekkora vihar dúl bennem. A környezetemnek eszébe se jut hogy nincs minden teljesen rendben nálam. Miért is gondolnák, fiatal vagyok, nem vagyok buta, viszonylag előnyös külsővel is rendelkezem.
Én mégse tudom jól érezni magam a bőrömben.
Van egy munkahelyem ahova már egy ideje nem szívesen megyek be. Totálisan elveszítettem benne minden motivációmat, nehezemre esik minden egyes bent töltött nap. Lehúz a közeg is, nincs senkivel se konfliktusom, de tele van egyszerű felfogású, de beszélni annál jobban szerető emberekkel, akik csak lehúznak jó mélyre mentálisan... Sajnos egyéb okok miatt nem tudom otthagyni a munkahelyem bizonytalan ideig, és ez minden egyes napomra rányomja a bélyeget, tele vagyok szorongással, frusztrációval.
Emellett a magánéletem is egy nagy szürkeség. Magányos vagyok, gyakran rám tör az érzés, hogy nagyon szeretnék egy párt, akivel megoszthatok mindent és egy hullámhosszon vagyunk, megértjük egymást. De egyszerűen jelenleg nem vagyok olyan helyzetben, hogy ismerkedni tudjak, meg kapcsolatot működtetni. Egy éve a sors összehozott valakivel, de nagyon gyorsan meg is öltem a kapcsolatot a negatív energiával ami uralkodott bennem, a folyamatos panaszkodással, önostorozással.
Ezért úgy állok hozzá, hogy amíg nem vagyok érzelmileg stabil, nem is igyekszem ismerkedni, hiszen ha saját magamnak nem tudok elég energiát adni, hogyan tudnék kettőnknek? Csak lehúznám a másik fél energiáját.
Önértékelési problémáim is vannak bőven. A szüleim diplomásak, a nővérem is, ő ráadásul egy született zseni, nagyon sokoldalú, bármihez hozzáfog tehetséges benne, mindig minden sikerül neki, folyamatosan járja a világot, a környezete csodálja, körberajongja, nagyon népszerű volt mindig is. Igazi művészlélek, utánozhatatlan életfelfogással. Nagyon könnyen veszi az akadályokat.
Nekem vért izzadva se sikerült közel annyit se elérni mint neki, én sose voltam kiemelkedő semmiben, sose voltam népszerű, sose voltam elismerve, mindig a háttérbe szorultam. Közel annyi élményben se volt részem mint neki, és ezért féltékeny vagyok rá. Csak azt szeretném, ha rám is büszke lenne valaki. Annyira jól esne.
A rokonság tele van értelmiségiekkel, meg sikeres vállalkozókkal, a velem egyidős vagy nálam fiatalabb unokatestvéreim is már egyetemre járnak, diplomáznak, én meg érettségi óta bolyongok és az utam keresem. Amikor valami ünnepi ebédre megyünk a rokonokhoz, már előtte szorongok, hogy számot kell adnom az életemről, és továbbra se tudok felmutatni nagyon semmit. Szeretnek és támogatnak, de akkor is nehezemre esik amikor azt kell mondanom nekik, hogy továbbra sem haladtam semerre.
Ötleteim vannak, hogy milyen irányba kellene elindulnom. Világgá akarok menni. Meg akarok csinálni vendéglátós szakmákat, amikkel el tudok helyezkedni a világon szinte bárhol, nyelveket tanulok, igyekszem fejleszteni magam. Abban bízom, hogy egy teljes környezetváltoztatás segíteni fog, és kitárulnak majd előttem olyan lehetőségek, amelyek ezelőtt eszembe se jutottak. Dolgoztam már külföldön és sokat fejlődtem azidő alatt, meg szeretném próbálni ezt hosszabb távon is.
Nagyon el szeretnék indulni, de önhibámon kívül nem tudok, és ez felőröl. Nem tudom és nem akarom ezt az életvitelt tovább folytatni.
Kicsit már attól is megkönnyebbültem, hogy ezeket leírtam.
válasza: válasza:Minden szavad értem, s nagy részüket érzem is. Igazán tetszik, hogy igényesen írsz, és választékosan fogalmazol.
Barátokkal hogy állsz? Van olyan ember az életedben, akinek összefoglaltad mindezt, amit itt leírtál?
Sok gondolatom van, melyeket szívesen megosztanék veled, csak korábbi negatív tapasztalatok nyomán inkább megkérdezném, igényled-e egyáltalán. Amennyiben szívesen beszélgetnél egy hozzád hasonló hajóban evező, de talán tapasztaltabb személlyel, írj üzenetet!
29f
válasza:Te egy nagyon értelmes és kulturált ember vagy, már ezért is öröm volt olvasni a soraidat.Pedig nem egy napsugaras életről írtál.
És a 3-as válaszoló is hasonló Hozzád lelkileg.
Így látni, mennyi értelmes és kulturált ember van, akiknek sajnos az élet nem adja meg azt a közeget, amiben jól érezné magát,akivel jól érezné magát.
Ezt sajnos magamról is elmondhatom, férfi létemre.
De abban kell bízni,hogy az élet és a véletlen sok érdekeset produkál, hozhat olyan barátot, kapcsolatot, akivel öröm lesz az együtt töltött idő.
Őszintén kívánom a kérdezőnek is, a 3-as válaszolónak is !
válasza:Sziasztok!
Kedves Kérdező!
Ugyanaz a cipő, 26-án töltöm a 23. születésnapom és teljesen kiégtem az elmúlt hónapok során. Szeptember 1-jén volt 1 éve, hogy édesanyám meghalt, a Világ egyik legszörnyűbb és legérthetetlenebb (több áttétes daganat) betegségében. Több mint 12 évig harcolt katonaként a betegséggel, az utóbbi néhány évben "Tábornok Asszonynak" hívtam az elszántsága és ereje miatt, persze csak viccből. :-) A szemünk láttára épült le és halt meg. A legrosszabb azt volt az egész dologban, hogy semmit nem tudtunk tenni ez ellen, csupán annyit, hogy támogattuk és mellette voltunk, amíg csak lehet. Közel 5 éve lesz, hogy dolgozom, érettségi után rögtön felvettek egy multi céghez gyakornoknak. Elég jól halad a sorom, szeretnek és én is szeretem a közeget. A fizetésem sem olyan rossz, ha minden igaz most emelkedik majd meg nagyobb mértékben. Közgazdász alapképzésen tanulok levelező tagozaton, még 9 tantárgy + szakdolgozat van hátra. Itthon élek, de csak addig, amíg a 17 éves húgom elkerült egyetemre, utána dobbantok. Sajnos minden jó ellenére egy megfoghatatlan rosszkedv kezdett úrrá lenni rajtam az utóbbi hónapokban. Nagyon unott lettem mindenre, ami körbevesz jelenleg. A munka sem vált ki akkora motivációt és lelkesedést, mint korábban. Egyedülálló vagyok, nem is igazán volt párkapcsolatom, vagy számottevő szexuális élményem. Többségében hideg, kiégett helyeselgetések lettek ezekből a kapcsolatokból. Nagyon tetszene egy idősebb lány (majdnem 30 éves), szívesen alapítanék családot is vele. Gitártanár egyébként Pesten, egy végtelenül kedves, gondoskodó és szeretnivaló teremtés. Nagyon szomorú és elkeseredett Ő is, mert a viszonylag "jónak" behazudott párkapcsolatai nem jártak sikerrel, nem tudott családot alapítani. Ez a szituáció engem is végtelenül elszomorít, és intő jelként szolgál arra, hogy van kb. 10 jó évem megteremtei az alapokat. Nem több! Eldöntöttem, hogy 25 éves koromig felforgatom az életemet. Elköltözöm itthonról Budapestre, jó munkahelyem lesz és folytatom az egyetemet, egészen PhD fokozatig. Próbáltam volna cégen belül valamilyen külföldi kiküldetést megcsípni, de sajnos odakint hallani sem akarnak a magyar pályázókról. Mindig leigázott gyarmatként fognak kezelni minket, köszönhető ez a mostani Orbán-rezsim töketlenkedésének is. Visszakanyarodva édesanyámhoz és a 12 éves küzdelméhez, kívánom Mindannyiunknak, hogy sok erővel és kitartással kilábalhassunk ebből a búval-cseszett, hülye időszakból. Ha bármiben tudok segíteni, kérlek írjatok bátran! Legjobb kívánságokkal és baráti üdvözlettel! Balázs (22), Egerből
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!