Hogy süllyedhet valaki olyat szintre hogy bántalmazza megveri vagy esetleg agyonveri a saját nőjét valaki?

Pszichopatáknál bármi. Pl. nem úgy nézel, nem úgy teszed az asztalra, nem úgy szólsz, hallgatsz, stb.

Bármi.

Az ilyen a csecsemőt is agyonveri.

Nem biztos, hogy ezt ő is úgy fogja fel, hogy lesüllyedt egy szintre. Van, akinek a tettlegesség még nőkkel vagy gyerekekkel szemben is a mindennapok része, egy abszolút elfogadott dolog. Neki fel sem tűnik, hogy kit ütött meg, mert előző nap a szomszédnak osztott ki egy maflást, mikor az beszólt, hogy talán nem kellene PET-palackot hajítani a kályhára, következő nap meg az unokatestvérét rendezi le a nagypapa hagyatéki tárgyalásán. Az, hogy aznap épp az asszonyt legyintette meg egy kicsit, mert szóvá merte tenni, hogy megint részegen jött haza, nem olyasvalami, amire emlékeznie kellene.

Mondjuk az ilyen ember eleve eléggé alacsony kulturális szinten van. De olyan is akad, aki egyébként nem verekedős, agresszív természet, csak otthon jön ki belőle az állat, ahol ő az úr a háznál, mint a család eltartója. Az ilyen ember vagy az élet minden területén ilyen természetű, a munkájában is ő a főnök, a baráti társaságban is ő a vezérbika, vagy - ami szerintem gyakoribb - egyébként mindenütt csak a megalázást kapja, de legalább otthon érezheti magát valakinek, ott lehet hatalma mások felett és ezt tettlegességgel is megmutathatja. Neki sem tűnik fel, hogy lesüllyedt volna, mert sosem volt ennél magasabb szinten.

Tekintve, hogy az az ő nője onnantól kezdve azt csinál vele, amit csak szeretne, amíg a tulajdonában van.

Valószínűleg több faszt akart ès helyretette egy rendes keresztèny fèrfihoz illôen.

Vannak szép számmal közöttünk felnőtt testben ragadt gyerekek, akik a mindent tárgyiasítás korszakában rekedve élik meg napi szinten azt a tévképzetüket, hogy egy emberi lényt is lehet tárgyként kezelni.

Ezek a Rex Homosex-ek megrekedtek azon a szinten, hogy a macskával természetes művelet a farkánál fogva jojózni - és hasonlók. Az ilyen szinten született barmok automatikusan másokra hárítják a saját fejlődési rendellenességeiket és természetes viszonyulásuk az élethez, hogy az egész bolygó az ő személyes jólétükre van fenntartva, a rajta élő emberek pedig jólétük feltétel nélküli kiszolgálására. A veszélyes az ebben, hogy képesek közveszélyesek is lenni, amikor elveszi valaki tőlük a játékukat, - fel sem merül bennük, hogy ők is benne lehetnek esetleg vastagon abban, ahogyan alakulnak az emberi kapcsolataik.