Hogyan éltétek túl az életetek legdurvább mélypontjait? (Gyász, veszteség, anyagi csőd stb.)

Részvétem. Én tatám veszítettem el már lassan 7 éve, de néha még mindig olyan, mintha csak nemrég történt volna.

Ami nekem nagyon sokat segített, hogy elkezdtem sportolni, számomra ez először a túrázás, később a futás lett, amiben leginkább ki tudtam kapcsolni az agyam. De ha van rá lehetőséged és nyitott vagy rá egy jó pszichológus/ csoportterápia is sokat segíthet

Két ilyen is volt az életemben. Tizenöt évvel ezelőtt elveszítettem mindenemet ami egy családra jellemző,ráadásul az anyagiakat is.

Még egy lehetőséget kaptam az élettől nyolc évvel ezelőtt,de ezt a kapcsolatot is szétverte az élet.

Három éve magányosan lemondtam mindenről.Szerencsére az egészségem töretlen és édesanyám is él.Más senkim nincs és tudom,hogy nem is lesz már.

Van, amit el kell fogadni,értelmetlen a szélmalomharc.

Majdnem meghaltam 35 kilósan.

Ez egy dolog, szr cucc az étkezési zavar, a felépülés viszont életem legnehezebb és legfájdalmasabb időszaka volt (fizikálisan és pszichésen).

Hogy éltem túl? Tudtam, csinálni kell, akkor is, ha meghalok a GI-görcsöktől - a gyomrom minden átkozott étkezés után fájt, ezen kívül hol obstipáltam napokon át, hol hasmenés...-, vagy épp sírva fakadok ételek felett.

És miért csináltam, holott sokszor legszívesebben feladtam volna? Mert meg akartam írni a könyvemet. Ez tartotta bennem a lelket - és az, hogy 10 év anorexia-bulimia ciklus után VÉGRE tudtam írni ismét :) (az ED-m előtt az volt a legkedvesebb hobbim - és több is annál).

A halál részemről természetes, nem veszteségnek élem meg.

A jelenlegi traumám elfojtással élem túl :)

Nekem depressziós időszakom nem volt. De nyilván rossz, és bármennyi idő után elkap a szomorúság.

Nekem az segített, hogy ugyanúgy éltem az életem. A munka leköt, eltereli a figyelmemet. És persze az is nagyon jó, hogy van, akivel megbeszélhetem, ha valami bánt, ha valami nehéz.

Őszinte részvétem,Kérdező! 🖤

Én is elvesztettem majdnem az egész családomat,és erre nincs bevált recept.

Mindenkinek más a gyász,máshogy éljük meg,de hazudnék ha azt mondanám,az első napok voltak a legrosszabbak.

Nem akarlak elkeseríteni,de az ember az első napokban nem fogja fel,az lesz majd igazán nehéz,amikor szembesülsz mindennel,minden nappal,amikor tudatosul benned,ő már nem lehet veled.

Nem tudom csak nálunk volt-e így, de én anya halála után sorba vesztettem el mindenkit..a barátaimat,a jó ismerősöket,rokonokat.

Sokan nem tudják kezelni a gyászt,nem tudják ilyenkor hogy álljanak a másikhoz,teljesen kicserélődik az ember. Erre is készülk fel,mert lesz ilyen!

Nem lehet ebben a helyzetben okos gondolatokat mondani,segíteni fog kicsit az idő,de lesznek napok,amikor úgyis visszaesel.

Egy anya elvesztésétől szerintem nincs fájdalmasabb..