Gyászfolyamat... hogyan lehet túlélni?

Fogadd őszinte részvétem.

Ajánlom neked, sokat segíthet:

[link]

Nálam sajnos csak az idő segített.

De talán azért volt olyan nehéz, mert nem volt kivel megbeszélnem a fájdalmamat. Igazából nem is tudtam róla beszélni, magamba tartottam, így nagyon nehéz volt a feldolgozás.

Ezért azt ajánlom, ha van valakid aki nem csak sajnál, de meg is ért, öntsd ki neki a szíved, hátha segít valamit, hogy nem tartod magadban az egész bánatot, fájdalmas érzéseket mint ahogy én tettem.

Fogadd részvétemet, nagyon fiatalon ért ez a veszteség. Igazából én is csak ezt a sablonos választ tudom mondani, hogy az idő segít. Ez mindig fájni fog, anyukád mindig hiányozni fog, ez így van rendjén. De az idő múlásával majd enyhül a fájdalom, élni kell a mindennapokat, mert te itt maradtál, élned kell tovább. Anyukád is azt szeretné, hogy boldog légy.

N

Részvétem.

Nekem apám 21 éves koromban ment el, anyám most 37 éves koromban. Az biztos, hogy az életem már soha nem lesz hasonló, mint azelőtt. Mindig csodálom, mikor velem egykorúaknak még a nagyszülei is élnek. (Én nem ismertem egyiküket sem.) Vagy nálam idősebbeknek élnek a szülei...

Túlélni szerintem hogy egy idő után valahogy megszokod, hogy "átkerültél egy másik dimenzióba", más lett az életed. Pont most a napokban jutott eszembe, hogy nem is szeretném ha túl jó lenne az életem és jönne egy boldog időszak, mert annak biztos, hogy előbb-utóbb vége lesz és jön valami hasonló...

Szívecském! 😞❤️

Az idő fog segíteni a legtöbbet, és nem azért, mert kevésbé fogsz hiányozni, hanem mert megtanulsz majd együtt élni a hiányával.

Ne nyomd el, amit érzel, mindent élj meg, ha sírsz, azt, ha mosolyogsz az emlékeken, azt!

Én "A szív segédigéi" könyvet olvasgattam.

Kitartás!