Az egész élet egy nagy mókuskerék? Valóban az?

Egyre inkább azt veszem észre, hogy azért dolgozunk, hogy éljünk és ebből nincs kiszállás. 3 éve kezdtem el dolgozni és hónapról hónapra ezzel szembesülök.

Felkelés, munka, irány haza, vacsora, alvás. Ennyiből áll jóformán a hétköznapom. Hétfőn már a pénteket várom, hogy haza tudjak utazni a szüleimhez. Otthon sok minden van, ami le tud kötni.

Látok embereket, akik tanyán élnek, szinte semmi pénzzel, önellátóak, de boldogok. Mert szeretik azt ami csinálnak, és azt szívvel-lélekkel teszik.

Komolyan ezen gondolkodom, 23 évesen, hogy hasonló életmódot kell folytatnom.

Míg itt a nagyvárosban az emberek áttaposnak egymáson, délután kész életveszély közlekedni, mert rohannak haza. Mindenki a pénzt kergeti, mert egyértelműen abból tartja fenn magát.

Nektek mi erről a véleményetek? Csak nekem tűnik ez amolyan robotolásnak? Monoton életnek?