Örülnétek, ha egy olyan egygenderes társadalomban kéne élnetek, ahol megvalósul a nemek közötti egyenlőség, ahol a gendert embernek hívják, mindenkit egyforma bánásmódban részesítenek biológiai nemétől függetlenül, így mindenki önmaga lehet?

"Ebben azért a nők részét (tisztelet a kivételnek, Magyarországon, de egész Kelet-Európában nagyon kevés van) erősen hiányolom."

Légy óvatos ezzel a fajta érveléssel, hogy "a nők" ezt vagy azt változtassanak. Egy csoport nem fog neked teljes egészében egyik napról a másikra megváltozni. (Ugyanez a probléma felmerül a cigányságnál is: azok a cigányok, akik mondjuk munkát vállalnának, elutasítással szembesülnek. Hiába lennének ők becsületesek és dolgoznának normálisan, csak akkor fogják őket felvenni, ha "a cigányok" megváltoznak. De a változás nem tud elindulni, mert rögtön az első fecskék elutasítással szembesülnek.)

Amiket írsz, azok közül szerintem sok nem egyenjogúsági kérdés. Egyenjogúsági kérdés lenne az, hogy "legyen társadalmilag elfogadott, ha a nő kezdeményez", "legyen társadalmilag elfogadott, ha a nő keres jobban", "legyen társadalmilag elfogadott, ha a nő a magasabb termetű egy párkapcsolatban", "legyen társadalmilag elfogadott, ha a nő csak a szexuális vágyát akarja random férfiakkal kapcsolati igény nélkül kiélni".

A nem által befolyásolt szabad választással nincs baj. Egyenjogúságról beszélünk, nem egyformaságról. Tehát ha például a nő azért marad otthon a gyerekkel, mert a szülés-szoptatás erősebb köteléket okoz és ezért ő szeretne jobban otthon maradni, az a legkevésbé sem baj. Ez egy belső ok. Viszont ha azért marad otthon, mert társadalmilag ez elvárt vagy mert mindenki más is úgy szokta, holott amúgy az apja szívesebben otthon maradna, ott van helye a felszabadításnak, mert ez már inkább külső kényszer, az egyik esetben teljesen, a másikban is félig-meddig külső hatás.

Visszatérve a párkapcsolatokra, én például legalább négy fiúnál ezért nem kezdeményeztem, mert nem számítottam rá, hogy ezt ők elfogadhatónak találják, mivel nem passzol a társadalmi normába, hogy én mint nő, kezdeményezzek (ők se próbálkoztak nálam, és nem is lett belőle semmi). Ez is külső kényszer volt, ami szerintem jó lenne, ha változna. Egyébként a férjem alacsonyabb nálam és kevésbé perspektivikus anyagilag a karriere (tehát előbb-utóbb én fogok többet keresni, akár többszörösen is). Nekem ez nem probléma, de a házasságunk előtt azon elgondolkodtam, hogy mennyire fogunk társadalmilag kirekesztődni amiatt, hogy nem felelünk meg ilyen téren a normáknak.

A negyedik pont esetén (kapcsolat nélküli szexualitás) az én ismereteim szerint biológiai különbség is van a nemek között, tehát ez nem feltétlenül fog megváltozni attól, ha a külső kényszer megszűnik. A többinél nem tudok róla, hogy van-e biológiai különbség.

"a kvótaember nem feltétlenül lesz alkalmas a pozícióra"

Ezt meg lehet oldani, hogy ne uram-bátyám rendszer legyen. Mondjuk listás választás van, és 25% női kvótát írunk elő, és 100 képviselőt választunk. Először elkezdjük feltölteni a helyeket a hagyományos módon, nemtől függetlenül, de figyeljük a férfiak számát. Ha már van 75 férfi képviselő, akkor a többi férfit töröljük a listákról és csak nőket veszünk fel a többi helyre. Vagy valami ilyesmi, szerintem ez matematikailag szépen kihozható (bár nem gondoltam át teljes részletességgel az algoritmust).

Kvótás rendszert kizárólag ott érdemes szerintem alkalmazni, ahol a marginalizálódott csoport ugyanúgy alkalmas (mint például a nők politikusnak), és az akadály az, hogy a választók (vagy a társadalom, vagy a hr-esek, vagy aki épp releváns) nem bízik a lelke mélyén benne, hogy alkalmasak, csak azért, mert túl kevés női politikust (mérnököt, orvost stb.) láttak. És ott is csak átmenetileg. Tíz év után töröljük a kvótát, és hagyjuk a természetes arányokat érvényesülni. Ha a nép továbbra is beszavazza a női politikusokat, akkor igazunk volt, tényleg csak az volt a baj, hogy alaptalanul nem hittek a nőkben, és a kvóta ezt megoldotta, mert most már láttak elég jó példát és hisznek benne. Ha viszont a kvóta eltörlésével újra lecsökken a férfiak aránya, akkor tévedtünk, nem ez vagy nem csak ez volt a baj, vagy esetleg az adott pozícóban tényleg indokolt a nők marginalizálódása. Nem kell felmérésekre hagyatkozni, a kvóta eltörlése után úgyis kiderül az igazság.

Egy ellenpélda: nem gondolnám, hogy egy egyetemi cigány-kvóta most bármit is megoldana. Mivel a cigányok alapoktatása is rossz, itt nem arról van szó, hogy ugyanúgy alkalmasak a cigány jelentkezők, csak a felvételiztetők kiutálják őket. Ettől még gond, hogy nincs elég diplomás a cigányok között, de mélyebben vannak az okok. (Azt nem tudom, hogy ha egy megfelelő képességű cigány most bejut, kiutálják-e.)

"A cigányok felzárkóztatásáról pedig annyit, hogy egy részüket fel lehet, de őket is elsősorban izolálni kéne a családjuktól, környezetüktől"

Az etikai és jogi problémákat félretéve, szerintem ez nem működne. Gondolj bele, jelenleg is mennyire rosszak az állami gondozásban felnőtt gyerekek kilátásai. A családból kiemelés eleve súlyos trauma, ezzel plusz hátrányt okoznánk az érintett gyerekeknek. Jelenleg is fogadnak örökbe fehér családok cigány újszülötteket (akikről a szülők lemondtak, remélhetőleg önként). Aztán mikor előjönnek a problémák - és nyilván lesznek problémák, egy örökbefogadott gyerek mindig hoz egy lelki problémacsomagot - akkor ott a kényelmes magyarázat, hogy "kijött a vére". A trauma mellett ezzel elvennénk a cigány gyerekek egyik jelentős "tőkéjét", az erős családi hátteret. (Ami igen, vissza is húz, de a gyökerek mégis adnak egy alapot, erőt, erre építeni is lehet.)

Hogy örökbefogadásra lenne-e elég jelentkező szülő, nem tudom, szerintem nem, már most is alapítványok egyengetik az örökbeadható roma babák útját. Hivatásos nevelőszülő sincs elég most sem. Ha minden cigány (vagy mondjuk mélyszegény) újszülöttet ki akarunk venni a családból, akkor ahhoz kell rengeteg új - és megfelelően képzett - nevelőszülő, aki vállalja a nevelésüket, plusz pszichológusok, akik az okozott traumákat kezelik. Ez rengeteg pénz (ráadásul mivel sok ember kell, sokszoros bért kell fizetni, hogy elég jelentkező legyen), már a nevelőszülő is, nemhogy a pszichológus. Szerintem ennél még a tanárok megfizetése, az iskolák felszerelése és az iskolapszichológusok biztosítása is olcsóbb.

Ennél vannak pénzügyileg sokkal hatékonyabb kezdeményezések. Nem tudom, olvasod-e Ritók Nóra blogját, már említettem a nevét. Szerintem érdemes. Nekik például működik az, hogy a legjobb tanuló cigány gyerekeknek egy minimális összegű ösztöndíjat adnak. Tízezer forint per hó (vagy legalábbis évekkel ezelőtt ennyi volt), direkt a hónap vége felé. És tök mindegy, ha kettes akkor kettes, ha csak annyival jobb a társainál, hogy bejár az órákra, akkor az elején arra adják. Pont azért, hogy ne megugorhatatlan legyen a léc, csak egy kicsit jobbnak kelljen lenni. Mivel hónap végén jön a pénz, erősen motiváló a családoknak. És a dolog hat, egyre jobban tanulnak a gyerekek.

A másik, amit ők csinálnak, hogy közösséget építenek a faluban. Ezzel csökkentve a visszahúzó hátteret. Segítenek egy csomó mindenben, ami nekünk alap dolog lenne, mint pl. fogamzásgátlás. Ami még szerintem nagyon fontos, hogy segítenek a tanulásban a gyerekeknek - hiszen a magasabb státuszú családokban sokszor a szülő segít, de itt az iskolázatlan szülőknek esélye sincs.

Azért érdekes ez nekem, mert sokan kötelező sterilizálást álmodnak, holott a fogmazásgátlóhoz hozzásegítés (és persze az eszközök használatára való oktatás) is nagyon hatékony, minden kényszer nélkül is. És igazából sokba nem kerülne, hiszen jelentősen visszavetné a gyerekszámot, szóval kijön a gyes meg a családi pótlék árából, nettó nyereség az adófizetőknek.