Örülnétek, ha egy olyan egygenderes társadalomban kéne élnetek, ahol megvalósul a nemek közötti egyenlőség, ahol a gendert embernek hívják, mindenkit egyforma bánásmódban részesítenek biológiai nemétől függetlenül, így mindenki önmaga lehet?

Én gyerekként örültem volna. Mert akkor nem kellett volna állandóan azt hallgatnom, hogy egy lánynak szép ruhában kell járni, adni kell magára, a szép ruhára vigyázni kell. A hátam közepére se kívántam a sok cicomát. Bezzeg a fiúknak nem mondtak ilyeneket. Ami érdekelt, azok is inkább fiúsnak gondolt reál területek.

Bizony megfordult a fejemben, hogy talán fiúnak kellett volna születnem?

Szerencsére a jó képességeim miatt megengedhettem magamnak, hogy ne foglalkozzak azokkal a társadalmi elvárásokkal, amiknek semmi biológiai alapja nincs.

Most, felnőttként teljesen jól érzem magam biológiai nőként. Férjem van (aki biológiai férfi), gyereket szültem, szoptatok. A szakmám tipikus férfiszakma, 5% a nők aránya. Felnőttként már kellően megerősödött az önálló gondolkozásom, viszonylag ritkán okoznak problémát számomra a társadalomban berögzült nemi szerepek, amiknek továbbra sem felelek meg.

"És magyarázd már el nekem, hogy a fűnyírás mitől "férfi" munka, a főzés meg mitől "női"?"

A mai modern gépeket már egy nő is tudja tologatni, anno sarlózni meg kaszálni embert próbáló feladat volt napi 12 órában, ezért lett HAGYOMÁNYOSAN férfimunka.

A főzés meg gondolom 2 ok tetszőleges kombinációjából, mint

1. a nők alapból jobbak a multitaskingban, egyszerre több helyre tudnak koncentrálni, míg a férfiak hajlamosabbak egy dologra intenzívebben.

2. Úgyis ott a gyerek a bölcsőben, közben vágja a hagymát, megkavarja a lábast, rámosolyog a gyerekre (aki apa láttán elkezd sírni, aztán apa nem tud vele mit kezdeni, anya láttán pedig egyből megnyugszik), miközben rotyog a babgulyás, felveszi anya, grimaszolgat neki, hozzádörgöli az orrocskáját, már látja, hogy bújik a baba cicire, szopizni akar, közben ezt is megoldja, nem kell szólni apának ki a kertbe, hogy "Drágám, éhes a baba, gyere be, hagyd ott a fűnyírót!"

#22: Te egyébként ezen a világon élsz? Még budai értelmiségi rétegekben is előszeretettel heccelnék és szívnák a vérét ilyen szituációban a férfinek, ha a nője nyírná a füvet. És ez a társadalom szűk rétegét teszi ki, a többségi társadalom sosem fogja elfogadni.

Olvasgass pl. HVG-n meg 444-en (egyik sem vádolható jobboldalisággal), hogy hányan "Juci uraznak" meg "focistafeleség"-ezik Magyar Pétert.

Vagy hogy Pottyondi Edina (szintén nem mondható, hogy szexista lenne), hogy szétfikázta Csutit, mint "kitartott nő" és Kulcsár Edinát, mint "férfi, aki a nadrágot hordja".

#22: "A hátam közepére se kívántam a sok cicomát. Bezzeg a fiúknak nem mondtak ilyeneket. Ami érdekelt, azok is inkább fiúsnak gondolt reál területek."

De ha az etnikai kisebbségek rendszeresen vertek volna és annyit kaptál volna, hogy "Viseld el, üss vissza, állj ki magadért, legyél férfi!" meg "Katona dolog!" meg "Menj küzdősportolni, mert egy csicska leszel." akkor is így gondoltad volna?

Vagy ha azért kislánynak, nyámnyilának csúfoltak volna, mert érzékenyebb vagy az átlagnál. Tiszteletbeli lánnyá avatnak (és nem pozitív értelemben) élén a tanárnővel, csak mert nem kedveled a focit és az autókat és úgy ezeket a fiús dolgokat és jobban érzed magad a lányok társaságában?

#24, pont erről van szó, nem érted? Hogy rendben van, ha egy gyerek babákkal játszik vagy pont az autók érdeklik. Függetlenül attól, hogy milyen nemű gyerekről van szó.

Azt tapasztalom, hogy nőként részben - félig vagy még jobban - sztereotipikusan férfiasnak tartott dolgokat csinálni társadalmilag sokkal inkább elfogadott, mint a fordított eset, mikor egy férfi csinál nőiesnek tartott dolgot. A nőre inkább azt mondják, belevaló csaj, a férfira meg hogy nyámnyila. Ez is ugyanannak a problémának a része.

Az, hogy valakinek küzdősportot kell tanulnia, hogy biztonságban legyen, nemtől függetlenül nem normális állapot. Sajnálom, ha ezen kellett keresztülmenned. Nem tudom, milyen így nőni fel, szerencsére én nem ilyen helyen lakom.

Ha érted a problémát és te is így gondolod (mármint, hogy a nőknél vagányabb, ha férfias, míg a férfi jobban le van nézve), akkor miért van, hogy a mai napig egyre inkább a feminizmus ultra-radikális változatát tolják gőzerővel az egész nyugati világban (pont ott, ahol a legjobban megvalósult a nemi egyenjogúság) és nem tudnak már hülyébbnél hülyébb ötleteket kitalálni?

Az valóban nem épp a legszerencsésebb, ha azért kell küzdősportolni, hogy meg tudd védeni magad, még ha célravezető is bizonyos esetekben. De máskülönben mi lenne a megoldás? Mert én azt tapasztaltam, hogy az autoriterebb, kokizós, körmösözős tanárok voltak azok, akiknek legalább az óráin fegyelem volt. És előfordult, mikor kiverte a cigarettát az óra alatt rágyújtó diáktárs szájából és a "K.. anyád!"-ra akkora taslit kapott tőle, hogy a feje a padnak csapódott. De utána legalább óra végéig csöndbe volt, halkan zsörtölődött, hogy meg fog halni a tanár, de végül nem lett belőle semmi. Óra végén még bekiabált, hogy "Jöjjön ki, tanárbá, játszuk le kint a pályán." de a tanár elengedte a füle mellett vagy közölte vele, hogy majd az igazgató úrral fogja lejátszani.

Időnként átkerültek kisegítő iskolába ezek az emberek, de jöttek helyette újak.

Nocsak, egy értelmes eszmecsere van kibontakozóban? Szuper.

"te is így gondolod [...] hogy a nőknél vagányabb, ha férfias, míg a férfi jobban le van nézve"

Pontosítsunk: a racionális énem nem gondolja, hogy vagányabb/lenézendő. Hogy le van nézve és vagányabbnak van tartva (ti. a többség által), azt gondolja.

"miért van, hogy a mai napig egyre inkább a feminizmus ultra-radikális változatát tolják gőzerővel az egész nyugati világban"

Pontosan kik tolják és mi számít neked ultra-radikálisnak? Én nem követem, hogy más országokban ki mit tol pontosan, ezért nem tudok erről nyilatkozni. Általánosságban két dolgot gondolok. Egyrészt minden mozgalom kitermel egy hangos, szélsőséges kisebbséget, a feminizmus is. Másrészt a feminizmust viszi a lendület. A férfiak oldalán is lenne mit tenni, én azt szoktam emlegetni, hogy a bírók átlagosan súlyosabb büntetést (pl. több börtönévet) szabnak ki, ha férfi az elkövető.

"De máskülönben mi lenne a megoldás? Mert én azt tapasztaltam, hogy az autoriterebb, kokizós, körmösözős tanárok voltak azok, akiknek legalább az óráin fegyelem volt."

Ez egy tök másik téma, de ez is érdekes. Viszont ezen a téren nincs tapasztalatom. Ha nekem kéne megoldani, megkérdezném Ritók Nórát és rá hallgatnék. (Mondhatnám, hogy a nyóckerben jártam gimibe, de az a Fazekas volt, kicsit más.) Ha biztos kitörési lehetőség lenne a tanulás, plusz motivált, felkészült, megfizetett tanárok tanítanának, az valószínűleg sokat segítene. Nekünk volt olyan angoltanárunk (Kivovics Judit egyébként), aki abszolút nem büntetett, de mégis képes volt fegyelmet tartani. Ha nem írtál házit, rád nézett, és azt mondta, hogy akkor megcsinálod holnapra. És tényleg megcsináltad. Biztosan benne volt, hogy felkészült volt, jól tanított és értelmes tárgyat.

"Egyrészt minden mozgalom kitermel egy hangos, szélsőséges kisebbséget, a feminizmus is. Másrészt a feminizmust viszi a lendület."

Ez valóban így van. Csak az nem mindegy, hogy az adott szélsőséghez hogyan viszonyulnak. Mert pl. a nácik hiába tartanak karlendítős megemlékezéseket, ha globálisan nézve egyre inkább visszaszorulnak és pont ezért hangosak és harciasak, mert érzik, hogy vége van. Még azok többsége sem kér belőlük, akik egyébként úgy gondolják, hogy valós probléma a migráció és a fejlődő világban túlszaporodó, fejlett világban pedig elöregedő társadalmak.

Ezzel szemben a feminizmus radikális ága úgy viselkedik, mint anno az etnikai kisebbség, mikor elkapta a biztonsági őr és visszakérdezett, hogy "Azé' mer' cigány vagyok?" és minél erősebb volt a mögötte álló lobbi, annál kevésbé lehetett fellépni ellene és a minimum büntetést kellett még többszörösen visszaesőknek is kiszabni, csak mert máskülönben rasszista a bíró/bíróság.

Ha kezdetektől fogva nem lett volna különbségtétel, hanem az lett volna, hogy "Tökmindegy, hogy milyen a bőrszíned, ha magyar állampolgár vagy, akkor ezeket a törvényeket be kell tartanod." és nem egy hatás-ellenhatás vihar keletkezett volna, hogy az egyik annál pozitívabban diszkriminálta őket, minél erősebbek voltak azok a hangok, hogy a "vérében van, ki kell irtani mindet". És minél erősebbek voltak ezek a hangok, annál inkább a másik oldalon is a simogatás és a pozitív diszkrimináció.

A feminizmus most van ezen a szinten. Vannak a társadalomban olyan egyének, akiknek sosem fogod tudni megmagyarázni, hogy a nőnek nem a konyhában a helye. Ezek majd idővel kikopnak, van egy tendencia, amit nem lehet sürgetni, nem lehet erőltetni, mert azzal az ellenkező hatást éred el.

Akkor is, ha a gyengébb képességű gyereket cseszegeted a tanulással, mert Harvard diplomást akarsz belőle.

Akkor is, ha a gyengébb fizikumú gyerekből élsportolót akarsz és azzal szekálod.

És akkor is, ha a ValóVilág és Mónika Show tengelyen mozgó egyénnel próbálod meg erőltetetten megszerettetni a kortárs művészeteket.

Vagy a rapperrel a komolyzenét, a "húst hússal" emberrel a vegán étrendet, a bigott vallásossal a mai fiatalokat és így tovább.

Te se olyan vagy, mint anyád/apád vagy nagyanyád/nagyapád. Én sem és leginkább senki. Ezt hívják fejlődésnek, ezt erőszakkal nem lehet felgyorsítani. Az elméleti maximumot úgy lehetne elérni, ha a gyerekek korán el lennének választva a biológiai szüleiktől és egy high-tech jóléti városállamban lennének felnevelve egy tudósokból és professzorokból álló bizottság megfigyelése és háttérből történő beavatkozása által meritokrata szempontok szerint

"Ha biztos kitörési lehetőség lenne a tanulás, plusz motivált, felkészült, megfizetett tanárok tanítanának, az valószínűleg sokat segítene."

Minél nagyobb halmazt veszel alapul (KÖZoktatás, ami kötelező), annál kevésbé van olyan, hogy "biztos", mert ha csak nem csinálunk valami kommunista-jellegű mesterséges egyenlőséget, akkor nem csak képességek, de társadalmi hasznosság* alapján is rétegződni fog a társadalom és ha az örökség lehetőségét is meghagyjuk és a szülőtől se választjuk el a gyereket (nem mindegy, hogy alkoholisták vagy csak egyszerű emberek nevelik vagy diplomás szaktekintélyek és az sem, hogy Budán vagy Ózdon nő fel), akkor lesznek különbségek, már egészen korán és ezek öngerjesztő folyamatot indítanak el mindkét irányba.

* a hasznosság pedig relatív. Nem állítom, hogy a művészet ne lenne hasznos, de amikor ilyen geopolitikai problémák vannak és klímaválság, akkor kicsit ellentmondásosnak érzem, hogy egy-egy celebnél meg influencernél hatalmas tőke összpontosul, míg pl. aki szedi a szemetet, az önkéntes, mert annyit nem tudna fizetni neki a "piac", mint egy amúgy teljesen felesleges állami bürokratikus munkakörben vagy számos más helyen, ahol kizárólag azért van ember, mert olcsóbb, mint a robot. És a fejlett világról beszélek, ahol azért ha világviszonylagban nézzük, elég jól meg vannak fizetve az emberek, pl. a bangladesihez képest.

Szóval valahol nagyon kisiklott az emberi gondolkodás és hosszútávú tervezés.

A tanárok megfizetésével megint ugyanez a helyzet. Mivel állami munkakörről van szó, csak az állam tudna többet fizetni. Az állam 3 dologból tudna többet fizetni.

1. Ha több adót szedne be: népszerűtlen intézkedés lenne még azok körében is, akik tüntettek, mert egyből menne, hogy "inkább ne lopjanak meg osszák szét a gazdagok vagyonát".

2. Több bevétele lenne: Erre csak azt tudom mondani, hogy hajrá, én sajnos tanácstalan vagyok, hogyan lehetne biztosan, garantáltan (vagyis legalább nagy valószínűséggel) több bevétele az országnak és most az EU-s pénzeket hagyjuk, mert az nem egy normális állapot, hogy valaki másra szorul, ha nem muszáj. Nem egy természeti katasztrófa sújtotta sivatag vagyunk, geológiai adottságainknak köszönhetően jóval gazdagabb országnak kellene lennünk.

3. Ha elvenné a gazdagoktól, de a negatív társadalmi üzeneten túl (menekülne innen a tőke, a forint nem 390, hanem 500 euró lenne és így tovább) az egyszeri összeg lenne, a tanároknak meg minden hónapban adni kéne azt a bért és a jövőben annál csak magasabb lehetne, alacsonyabb nem.

Tehát a megoldási javaslatokat hiányolom, hogy miből lehetne több.

Arról nem beszélve, hogy minél magasabb a bér, annál gyakoribb a "job hopper" hozzáállás, már csak azért is, mert nagyobb az egyén mozgástere. Több lenne a jelentkező a magas bér miatt, emiatt kiszelektálódna egy réteg, aki már sokkal magasabb tudással rendelkezik, de ez csak évek múlva történne meg, addig opportunitista alapon lenne osztogatva a pozíció azoknak, akik közel vannak a tűzhöz.

A politika meg megint ingoványos talaj, mert az egyik politikai oldaltól sem várható el, hogy megdícsérje azt, aki ellene végez aknamunkát azzal, hogy a saját, személyes politikai meggyőződését hirdeti a diákjai körében, akik még csak nem is szavazhatnak, olyan fiatalok.

Egy jó oktatási rendszernek eleve ideológiamentesnek és semlegesnek kellene lennie, amennyire csak tud.

Legalább míg fiatal a gyerek próbáljuk meg a globális, minden mindennel összefüggő, dobozon kívüli gondolkodásmódot átadni neki, hogy még ha a jövőben választ is magának számára kedves ideológiát, meg persze a szülei, környezete is hatással van rá, legalább kisebb eséllyel lesz teljesen fanatikus bármilyen irányba.

De ezt nem lehet elérni ilyen "ha nincs velünk, ellenünk van" állásponttal. Teljesen mindegy, melyik irányból jön.

Én nem érzem, hogy az extrém feministáknak érdemi befolyása lenne. Se pozitív, se negatív. A női egyenjogúság még nincs kész, jogilag még csak-csak, de a társadalmi szokások, elvárások terén nem.

Egy Svájcban élő barátnőm mesélte, hogy náluk kísérleteztek a politikai pozíciókban a női kvótákkal. Először csináltak egy felmérést, ahol kijött, hogy viszonylag nagy százalékban nem tartják alkalmasnak a szavazók a nőket képviselőnek. Aztán bevezették a női minimumkvótát bizonyos kantinokban. Majd pár év múlva megismételték a felmérést. Ahol volt kvóta, tehát lettek női képviselők, ott sokkal megnőtt azok aránya, akik szerint a nők alkalmasak. A többi helyen nem nőtt az arány. Ez engem meggyőzött, hogy bizonyos esetekben az erőltetés működik. (Sajnos a tanulmányt sosem láttam, csak a barátnőm elmonása alapján írtam le, lehet, hogy nem 100% pontos, de a lényeg szerintem látszik.)

"Minél nagyobb halmazt veszel alapul (KÖZoktatás, ami kötelező), annál kevésbé van olyan, hogy "biztos","

Oké, jogos, reális lehetőséget kellett volna írnom. Szerintem most sokaknak az sincs.

Ami a tanárokat illeti, csak az egyik követelésük a bér. Több olyan is van, ami nem anyagi természetű. Mindamellett én sem gondolom úgy, hogy rövid távon politikailag elérhető cél a tanárok megfelelő megfizetése.

A lecsúszott, mélyszegény, részben cigány rétegek felzárkóztatását illetően a fő gond szerintem egyrészt hogy a politikai elit nem hiszi, hogy ez lehetséges (szerintem tévesen), valamint nem látják, hogy ebből, ha tényleg elindítanának egy érdemi programot, politikai előnyt kovácsolhatnának (és ez szerintem is így van). Ezért a rászánt pénzt is ellopják, és nem fontos nekik, hogy a problémán dolgozó önkénteseknek ne tegyenek keresztbe.

"jogilag még csak-csak, de a társadalmi szokások, elvárások terén nem."

Ebben azért a nők részét (tisztelet a kivételnek, Magyarországon, de egész Kelet-Európában nagyon kevés van) erősen hiányolom. Az előjogokat nehezen adják fel és lehetne rá mondani, hogy "hülye aki önként előnytelenebb helyzetbe rakja magát", de az teljes egyenjogúság úgy lenne kész, ha nagyjából TERMÉSZETES úton (tehát nem kvótákkal), SAJÁT döntésből alakulna úgy, hogy

1. Nagyjából ugyanannyi nő kezdeményezne a férfiaknál, mint fordítva.

2. Nagyjából ugyanannyi tehetős, jómódú, jól kereső nő állna párkapcsolatban alulfizetett, vagyontalan férfival, mint fordítva.

3. A természetes eloszlást figyelembe véve (hogy a nők alacsonyabbak, mint a férfiak) is több az adott férfitól magasabb nő lenne párkapcsolatban nála alacsonyabb férfiakkal.

4. Nagyjából ugyanannyi nő akarná kiélni pusztán a szexuális vágyát random férfiakkal úgy, hogy nem akar kapcsolatot, akár egyáltalán, akár éppen az adott élethelyzetben/életszakaszban.

"Ez engem meggyőzött, hogy bizonyos esetekben az erőltetés működik."

Pontosan ez a probléma, hogy az erőltetés működik, de a kvótaember nem feltétlenül lesz alkalmas a pozícióra, ami egyrészt később visszaüthet (jó pár társadalmi csoporttal ki lett próbálva, nem csak nőkkel), másrészt törvényszerűen sérül általa az egyenlőség elve.

Lényegében az "uram-bátyám rendszer" kiterjesztése, csak itt nem haveri meg rokoni alapon meg a pozícióosztás, hanem nemi, faji vagy származási alapon.

És ahogy az uram-bátyám rendszer esetén is (ahol azért évezredes tapasztalataink vannak) akkor lett már látható a probléma, amikor már nagyon nagy probléma volt, pl. szó szerint fogyatékkal élő trónörökösök születtek és ültek a trónra.

Itt a kvótákkal ugyanezt érjük el.

Az ilyen önbevallásos felméréseket meg megint illik helyén kezelni. A társadalom kb. fele férfiakból áll, szóval remélem nem kell részleteznem, hogy sokan szívesebben néznek nőket, főleg ha fiatal és jól néz ki, mint tokás, pocakos férfiakat.

Vagy elég megnézni, hogy milyen mémek terjednek Szentkirályi Alexandráról kognitív disszonancia néven.

A cigányok felzárkóztatásáról pedig annyit, hogy egy részüket fel lehet, de őket is elsősorban izolálni kéne a családjuktól, környezetüktől, ennek pedig érdekes lenne a jogi kereteit létrehozni.

Ráadásul jelenleg ugyanazokra az országrészekre szorult vissza a posztkádári "középosztály", akinek az a legnagyobb baja, hogy az állam nem gondoskodik kellőképp róla, miközben ő passzívan várja a sült galambot és ha fiatalabb korban nem lehetett őt kinevelni és rendszerváltás óta nem ébredt fel, akkor öregségére pláne nem fog, vagy ha felébred, még mélyebb depresszióba kerül, hogy mennyire elpazarolta az életét és mennyit tehetett volna érte.

És a cigányság azon része, aki nem tud vagy nem akar integrálódni, ezeken a helyeken bújik meg rengeteg bűnöző is, akiknek jó, ha radar alatt vannak, ezekre a helyekre térnek vissza prostituált lányok, akikről az idős rokonokon és pár naiv emberen kívül senki nem hiszi el, hogy nem prostituáltként dolgozik kint.

Szóval ember legyen a talpán, aki ilyen környezetben, ilyen háttérrel nem az árral fog sodródni, figyelembe véve, hogy a cigány kultúra jóval erősebb is, jobban húzza azt, aki a része. Mert nálunk azért jellemzőbb, hogy a fővárosban vagy külföldön dolgozó fiatalok az idős szülők felé se néznek, maximum már mikor betegeskedik, haldoklik azért néha meglátogatják, sokszor még ez sem érdek nélkül történik. Vagy hogy testvérek egyáltalán nem tartják a kapcsolatot, unokatestvérek még úgy sem.

A cigányoknál ez teljesen más. És duplán nehéz emiatt kitörni.

Ugyanakkor éppen ez a családi kötelék, ami miatt bizonyos esetekben előnyben vannak a többségi társadalomhoz képest. Csak az nem feltétlenül lesz a társadalom hasznára, mert amíg bizonyos dolgok jobban fizetnek, addig milyen perspektívát tudsz mutatni, ami miatt ők inkább jóval kevesebb pénzért jóval többet akarnak majd dolgozni?

Mert én azt veszem észre, hogy a fehéreknél is a legnyomósabb érv a "mit szólnak majd mások" vagy a "nyugodtan szeretnék aludni".

Tehát a szándék adott, csak a vélt vagy valós presztízsét félti, illetve fél, hogy lebukik és elkapják.