Ha minden ember egyenlőnek születik, akkor miért lesz valakiből élete végéig segédmunkás, valaki vezető, megint mások meg kolduslétre jutnak?

Azért sok múlik az intelligencián is. Egy segéd munkás lehet, hogy nem akarna több lenni vagy annyira nem is tudna.

"Mi jogosít fel egyes embereket hogy másokat bábként rángassanak, elhúzzák egy tollvonással a sorsát egy életre, ítélkezzenek, vagy munkakörökből zárjanak ki egyeseket bizonyos tulajdonságai miatt?"

Ezt pedig kifejthetnéd, hogy mire alapozod általánosságban.

Ezt úgy értik általában, hogy jogilag egyenlő.

Egyébként lerí a kérdésedről, hogy egy lúzer vagy, aki próbálja másokra kenni a saját szarát.

Ez valójában így hangzik:

I. „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Emberi méltóságban mindenki egyenlő. De a képességek, a fizikai tulajdonságok és az intelligencia szintjén nem. És nyilvánvaló, hogy a munkaadók ez alapján választanak, hiszen az az érdekük, hogy a lehető legjobb munkaerőt találják meg. Nyilván nem ültethetnek be egy 8 általánossal rendelkező személyt diplomás munkakörbe. Tudás szintjén nem egyenlőek, és valószínűleg ambícióik sem hasonló szintűek.

Elég erős féltékenységet és frusztráltságot érzek a szavaidban. Nem másra kell haragudni, azért hogy te hol tartasz, és más hol tart. Hidd el, hogy a vezetők többsége mögött hosszú tanulással és munkával töltött évek állnak.

Az én esetemben annyi az egész hogy sosem érdekelt a tanulás, 6 órát még kibírtunk a haverokkal, amikor meg bevezették a 7-8 órás napokat egy héten kétszer, azzal már viszont úgy voltunk, üljön ott az aki akar.

A tanárok ugyan nem igen foglalkoztak vele, de amikor sorra buktunk félévkor fontos tantárgyakból, nekünk nem segítettek, mondván úgy hozzuk fel év végére magunkat ahogy tudjuk.

Annak ellenére hogy így viselkedtem, akartam a szakmát, egy hármas osztályzattal összehoztam.

Segédmunkás ma az aki nagyon mélyről indult, mondhatni gyerekként is, ma már toleránsabbak a multik ezzel szemben, mert tudok olyanról ahol istenháta mögötti céges busszal járnak dolgozni többségében cigányok akiknek gyenge a felfogása, problémásak, nekik ügyintézésben a hr-s segít, cserébe önállóan tudnak dolgozni, számukra egy ilyen szalagmunka biztos megélhetés adott családból hárman is azon a helyen dolgoznak.

Aki osztályvezető, gyárigazgató és hasonló magas beosztásokban van, annak nyilván nem ugyanolyan volt az élete mint nekem, vagy akárki másnak, általános sulis osztálytársam akkoriban egy 4-es jegy miatt maga alá zuhant, törekedett a maximumra, vagy inkább a családja... Nehezen hiszem hogy egy szabad lelkű tizenéves hazaér délután, és órákat tanul estig, mindezt önszántából, azért van előtte egyfajta minta, csúnyán mondva "ha nem tanulsz, nem lesz napelemes házad, és jó autód, elismerésed" A lényeg hogy ma Ő állatorvosként tevékenykedik.

Az ember előtt ott a lehetőség hogy sokra vihesse, de ehhez kell egy jó agy a későbbiekre nézve, mert anélkül a legtöbben azt végzik majd amiből minél jobban megélnek.

Mocskosul egyszerű. Az emberek nem születnek egyenlőnek.

Egyébként az amiről te beszélsz a "pozitív szabadság elve". Ebben a rendszerben az államnak az lenne a feladata hogy jogokat és lehetőségeket biztosítson arra hogy az emberek elérhessenek valamit.

Ugyanakkor a valóságban a liberális alapon működő államok a negatív szabadság elvét alkalmazzák miszerint az állam feladata az egyenlő jogok biztosításáig terjed tehát nem része az egyenlő lehetőségek biztosítása [erre törekedni persze lehet]. A negatív szabadság rendszerében az ember nagyobb autonómiát élvez cserébe nincsen utopisztikus mértékű szociális háló ami egy szakmunkára is éppenhogy alkalmas emberből osztályvezető főorvost csinálna. :D