Ha minden ember egyenlőnek születik, akkor miért lesz valakiből élete végéig segédmunkás, valaki vezető, megint mások meg kolduslétre jutnak?

Sajnos sokszor már születésekor meg van határozva, hogy ki mit érhet el az életben. Vegyünk egy szegény családot, ahol minden bevételt alkoholra, cigire és felesleges élvezeti cikkekre költenek, és mivel már a szülőket is úgy nevelték, hogy amint betöltötted azt a kort, amikor már nem vagy tanköteles, elzavarják a gyerekeket dolgozni, mindegy mennyiért és mit, milyen megterhelő munkára, a lényeg, hogy pénzt hozzon haza. Sok példa van ilyenre. És láss csodát, akit a nyolc osztály befejezésében is ott hátráltatnak otthon, ahol tudnak, nem hagyják tanulni, hiszen az "felesleges", elveszi csak az időt a munkától (jobb esetben dolgozni küldik a gyereket és nem saját babákat gyártani...), az nem fogja többre vinni később sem az életben, hanem átveszi ugyanezt a mentalitást. Ebből nagyon nehéz kitörni.

Viszont egy tisztességes, előrelátó szülő azért dolgozik többet, azért vállal plusz műszakot, hogy a gyereke taníttatását, különóráit, egyetemi éveit finanszírozni tudja, így a gyerek később többre viheti és szintén ezt a viselkedésformát veszi át.

A lényeg abban van, hogy a gyerekét arra neveli-e valaki, hogy mindig a könnyebb utat válassza, vagyis azt a pénzszerzési lehetőséget, ami a közeli jövőben már előtte van, kevesebb erőfeszítéssel, vagy már gyerekkorától arra bíztatja a gyereket, hogy tanuljon, amennyit tud, később pedig a tudását sokkal több pénzért kamatoztassa, mint az, aki tizenhat évesen már beáll közmunkásnak. Mert az természetesen egyszerűbb. Csak kevesebb megbecsüléssel, pénzzel és fizetéssel is jár hosszú távon.