Milyen lehet szerintetek egy ESTJ (vezető) személyiség, aki mellette még autista is?

Hogy ha munkahelyen vagyok most már senkinek fel se tűnik, de munkahely függő h kikezdenek-e. Pl mikor gyárakba vagy könnyű, betanitott munkára megyek ott nagyobb eséllyel kezdenek ki, mintsem normálisabb munkahelyen. Mivel utóbbiban nem kérdeznek a magánéletemről, mig az előző helyen mindenről kiakarnak faggatni. Kénytelen vagyok hazudni, mert az autizmusom sehol sem derülhet ki de ez mellett még aszex is vagyok, amit be szoktam vallani. Otthon viszont miért kéne magam megjátszani? Csak ott az a baj, kb mindenki bezárkózó tipus rajtam kivül, nem csak az autizmus miatt lógok ki. Mivel elég ingerszegénységben vannak mert azt szeretik, igy barátok hiányába ebbe kényszerülök én is. De én ezt a kihaltságot, ürességet nem birom. Emiatt sok a konfliktus. Nem birom elviselni az egyedüllétet sem és unalmas nekem bárhová is egyedül menni. Ők spontán emberek, én viszont tervező vagyok, igy emiatt is vannak konfliktusok. Mert ha elakarunk menni valahová, én előre megakarom tervezni, ők viszont nem, "megyünk amikor tudunk, lesz ami lesz" felfogással. Ez nekem meg nem jön be, mert nekem meg vannak tervezve a napjaim és ha már beterveztem vmit, akkor nem mindig jó az az időpont amikor előző nap kitalálták h elmennének valahová. Igy vagy lemaradok, vagy végül el se mennek, az utóbbi a gyakoribb.

Ambivertált nem lehetek mert ha csak azt nézzük honnan töltődöm (ugyanis ennek ez lenne a lényege) akkor ez alapján határozottan extrovertált vagyok. Nem bírom elviselni az egyedüllétet és a nagy csendet. Az autizmus miatt van h nincsenek barátaim és a neten élek. És csak netes haverjaim vannak