Vajon sokan megbánták gyerekvállalást utólag? Ha tudsz ilyenről vagy te vagy ilyen főleg mi az oka?

Én megbántam, mert semmit örömet nem okoz, csak keserűséget és kudarcot.

(De azt továbbra sem értem, hogy az ilyen kérdéseknél miért pontozzák le az őszinte válaszomat csak azért, mert nem tetszik valakinek.)

Anyámnak 6-an vagyunk gyerekek. Nekem egyszer nyíltan kimondta, hogyha visszacsinalna egyikünket sem szulne meg. Pedig ennyi volt az egész, amit értünk tett, mert intézetbe , majd szetszorva ide-oda kerültünk. Nem fejtette ki az okát, nem is érdekel.

Nekem egy csodálatos kislányom van, ő a mindenem. Nem alszom rendesen lassan 2 éve, de minden peecet megér, és soha nem csinálnám vissza.

#5: köszi, eddig is tudtam, hogy sz*r ember vagyok, bár eléggé furcsa, hogy neked ez ekkora örömet okoz...

Mindenesetre az okfejtésed alapján le sem tagadhatnád, hogy nincs gyereked.

Nekem nincs gyerekem, de utcán hallottam már ilyen beszélgetést kisgyerekes anyukák közt, hogy ha újra kezdhetné nem szülne, illetve egyik nagynénémnek is volt hasonló kijelentése, neki nagyon ad-hoc lett a gyerek, nem előzte meg hosszas előkészület, átgondolás, a gyerek apja nem is él velük, nem is házasodtak össze soha. Nem volt nagy összeveszés sem, csak mindketten annyira gyermeki lelkű gyámoltalan emberek, a fiuk 4 évesen talpraesettebb volt, mint a két szülő együtt.

Egyébként 5-ös, öcsémmel gyerekkorunkban egymás totális ellentétei voltunk jellemben, mondogatták is, hogy tűz és víz. Én voltam a csendesebb, nyugodtabb, öcsém az örökmozgó, nagyszájú, mellette egy pillanatra nem lehetett másfelé figyelni, mert már szaladt el, mászott mindenre, az a gyerek volt, akire póráz kellett volna, én nehezen álltam ki magamért, ő visszaszólt a tanárnak. Azonos nevelést kaptunk.