Milyen szürreális, logikátlan félelmeid vannak?

Volt régebb egy zaklatóm. Félek hogy megtalál. De erre sok esély nincs, hisz a fővárosba lakok, nagyon nem valószínű, hogy valaha véletlenül találkoznánk utcán/tömegközlekedésen - de ha megtörténne, simán tudna úgy követni, hogy nem veszem észre.

Illetve, nem nyilvános semmelyik social média profilom pont miatta, mert kinézem belőle, hogy munkahelyem ácsorogva várna rám nap-estig. Vagy nem merek úgy posztolni, hogy valós idejűleg egy helyszínről nehogy odajöjjön.

Tudom, hogy ez már szinte beteges félelem és tudom, hogy ha követne, zaklatna újból akkor rendőrséghez tudnék fordulni.

De néha azért félelem fog el tőle. Félek ha ismeretlen szám hív vagy bejelölni ismerősöket mert kinézem belőle, hogy egy volt közös ismerünk facebook profilját lekoppintja és úgy kutat le (én meg gyanutlanul visszajelölöm mert másnak hiszem). És sajnos tudom, hogy ő nem felejtett el, erre néha látok jeleket.

Régen a régifajta boylerek vörös fénye zavart, pl.: leesik a falról, kiömlik a víz belőle, megráz az áram. Meg a nagy, hangos gépek, hogy felrobbanak a közelemben.

Ma az, hogy nekem nem lehet szavam, nem mondhatom el a véleményemet, így mindenki átgázolhat rajtam.

Teherbe esés. Többféleképpen védekezek, tehát a valós esély nulla és ezt az agyam is tudja. Elvileg.

Elüt egy vonat. Sosem megyek át nem kijelölt helyen, előbbin is csak ha alaposan szétnéztem (akkor is, ha a jelzés szabad). Mégis fosok.