Normális hogy szörnyen nyomasztónak és gyomorforgatónak érzem a szürreális alkotásokat?

Én magam szeretem a szürrealista képvilágot, de könnyen el tudom képzelni, hogy néhány kép sivár, idegen hangulata ilyen nyomasztó tud lenni pár ember számára.

Talán egy kicsit ritka az ilyen reakció, viszont szerintem teljesen normális.

Talán az is a lényege, hogy nyomasztó legyen. Nekem nagyon átjönnek, főleg a szürrealista festmények. Olyanok, mintha valami másik tudatállapotban festették volna őket. Nyilván valakinek bejön az a stílus valakinek nem.

De David Fincher filmjei is ilyenek pl. Egyik kedvenc rendezőm.

Azért, mert a szürrealizmus egyenlő az őrülettel. Amikor ez az irányzat megszületett (19. század) akkor nagyon sokan kezdtek el drogokat fogyasztani, nem volt még ismert, hogy az ópium és az egyéb tudatmódosító szerek függőséget okoznak, és idővel tudathasadást is okozhatnak. Agyba főbe drogoztak, egyeseknek pedig alapból volt valamilyen mentális zavaruk (Gogh).

Ha megnézed egy kórházban a skizofrének festményeit, akkor nagyon hasonlítanak a szürreális festményekre.

Teljesen normális, ha számodra gyomorforgató. Én kiskoromban Willy Wonkától féltem, és kiderült, hogy illik a karakterére a szkizotíp személyiségzavar, ami gyakorlatilag a skizofrénia egyik variánsa.

Evolúciósan belénk van kódolva, hogy félünk az egészségtelentől. Ha meglátunk egy romlott penészes ételt, akkor undort érzünk. Ha meglátunk egy beteges alkotást, akkor megint csak undort érezhetünk, az agyunk így próbál védekezni.