Csak szerintem olyan egyhangúak a pszichológusok?

"Hát ne haragudj de ezt tényleg simán ki lehet következtetni, ha valaki elmeséli az életét."

Hát nézd, ez olyasmi, mint az építkezés. Én is meg tudom keverni a maltert, és egymásra tudom tenni a téglát, akkor minek a kőműves?

Én nem vagyok pszichológus, de vezetőként emberekkel foglalkozom, egy csomó soft-skill, pszichológiai könyvön és képzésen vagyok túl, szóval nem vagyok teljesen laikus. Ehhez képest baromi érdekes azt megfigyelni, amikor van egy mélydepresszióba csúszott ember, akivel mondjuk én, a magam tapasztalatával semmire nem jutok, majd kijön egy szervezetfejlesztő szakpszichológus, és 3x1 órás session alatt drasztikus a változás.

A mai napig nem tudom, miről beszélgettek, de a csaj az első alkalommal kb remegve, kibőgött szemmel jött ki, másodszor úgy, mint akit nagyon megvertek, harmadjára meg fülig érő szájjal. Nem mondom, hogy egy repdeső pillangó lett belőle, de őszintén mondom, hogy brutális a változás.

Nekem is voltak elképzeléseim, hogy mi a baja a csajnak, még ő is kb tudta. A kikövetkeztetés e nagy semmi, ha nem tudunk vele kezdeni. Az a csávó meg tudott. És ez a fickó nem is terapeuta, hanem szervezetfejlesztő. Nem is azért hívtuk, hogy a lelki nyomorultjainkat tegye rendbe, csak megkérdeztük, vele beszélgetne-e.

"a 11(!). válaszról mit gondolsz!"

Ennyiből nem tudom teljesen eldönteni, mit gondoljak. Amit leírt, az abszolút hülyeségnek hangzik a pszichológus részéről, de ez több okra visszavezethető. Egyrészt ahogy van béna és kezdő kőműves, ugyanúgy létezik béne és kezdő pszichológus is. Én is jártam már olyan pszichológusnál, akire azt mondtam, hogy na jó hagyjuk, ennél már én jobban tolom. Másrészt meg nem voltam ott, lehet, hogy a pszichológusnak megvolt az oka erre a kérdezősködésre, csak a hozzászólónak ez nem volt világos.

A gyerekemet hordtam már több pszichológushoz is, és a többségénél csak a közhelyes tanácsok jöttek: lehet próbálkozni ezzel is, meg azzal is. Ugyanakkor voltam olyannál is, aki kőkeményen mondta, hogy az ilyen viselkedés hátterében állhat ez is, meg ez is, ő erre gyanakszik, és mellé kőkeményen kérdezett, hogy amikor ez és ez van, mit csinálunk. A mai napig megvan még a mellbevágó felismerés, amit egyetlen visszakérdése váltott ki belőlem.

"csinálok én is egy ilyen “life coach” badarságot amiben agyturkászt fogok játszani így végzettség nélkül egy kicsit kevesebb pénzért"

Szerintem ez egy kiváló példa, miért ilyen nagy az ellenérzés: még a pszichológusok nagy része is amatőr, nemhogy a mondvacsinált coach-ok, meg spirituális f.szom tanácsadók. Egyszer a feleségem elcibált egy családállításra, ahol egy kormányablakos ügyintéző igazgatta az "energiákat" a résztvevők között. Azért megkérdeztem tőle, hogy úgy őszintén, mennyire érzi a felelősségét annak, hogy itt neki zokogva szakadnak szét emberek, neki meg erre semmilyen felkészültsége nincs. Erre kb azt mondta, hogy itt ő csak közvetítő, az energiák csak áthaladnak. Volt kedvem megütni.

Maradjunk annyiban, hogy a pszichoterápia is egy szakma. A gyakorlói között vannak elhivatottak, tehetségesek, bénák, beleszarósak, tapasztaltak és kezdők. Előfordul, hogy egy tehetséges, élettapasztalattal teli laikus jobban teljesít a beleszarós profinál.

Ezzel együtt is van még két nehezítő tényező:

1: éppen divatszakma. Ahogy az építőipar tele van két év alatt pincérből áttanult szigetelőkkel, klímaszerelőkkel, úgy a coach- és segítő szakma is tele van lelkes kormányablakos ügyintézőkkel. Azt gondoljuk, hogy az építőiparban minden szaki csaló és balf.sz, pedig nem erről van szó, csak a megfizethetetlen profik körül támadt űrt betöltik a tudatlanság önbizalmától fűtött amatőrök.

2: tipikus "bazmeg ennyit én is tudok" szakma. Vannak szakmák, amikben olyan dolgot kell jól csinálni, amit amúgy is csinál mindenki. A kőműves nem ilyen, mert nem biztos, hogy mindenki épített már téglafalat, vagy öntött alapot, de beszélgetni, kérdezni, meghallgatni mindenki szokott másik embert. Aki nem tudja, ennek milyen mélységei, buktató vannak, azoknak ez csak kamu.

Hát erre azt tudom mondani, hogy egészségedre. Szép összeszedett megfogalmazott regény. Tény (mint az általad említett csajszi), hogy vannak nagyon nagyon lent lévő emberek akiknek tud segíteni egy hasonló de ezt szimplán betudható egy ilyen placebo hatásnak is “Oké ez ezzel/hasonlóval foglalkozik akkor fix, hogy tud segíteni” hasonlóképp bemesélte magának/elhitette magával, hogy ez biztosan segít és úgy is lett. Ez is simán benne van a pakliban.

Oké, van különbség kezdő és tapasztalt között is. De a tapasztalt a régi 20 évvel ez előtt tanult dolgokból építkezik és minek tanulja meg az új dolgokat, ha már ott van a naaagy tapasztalata. Rutinból rávágja, hogy kék mert annyira profi de ha kicsit foglalkozna még az emberrel és áskálódna kiderülne, hogy az nem kék hanem piros..

De teljesen mindegy én nem hiszek bennük, ha meg tudom oldani magamtól mint eddig is akkor megoldom.

"Le volt írva ugyan ez az előző válaszaim egyikében is. Az már a te bajod, hogy nem láttad."

Mármint azt, hogy neked tök mindegy ki, milyen tapasztalattal, érvvel jön, te úgysem fogadod be, mert már eleve eldöntötted, hogy mit gondolsz, és ezen még elgondokodni sem vagy hajlandó? Igazából lehet, hogy leírtad, de nekem nem jött át. Én sokáig azt hittem, hogy valamiféle értelmes eszmecserét folytatunk, aminek lehet közös nevezője a végén.

Ha ez valamilyen ostoba tévedés is volt a részemről, meglehetősen jóhiszemű fajta volt. Nem érzem úgy, hogy ezen nekem van túl sok felülvizsálnivalóm.

"Ez olyan mondjuk mint az asztrológia (...) Addig ezzel sincs bajom amíg valaki nem kezdi el nekem beton hittel regélni, hogy milyen jó dolog is ez és nekem is kellene hinnem benne"

Pont ez az: nem kell "hinned benne", mert ez nem varázslat, nem ezotéria. Nem akarlak arról meggyőzni, hogy járj el pszichológushoz, sem arról, hogy ez bárkinek csuda jó. Egyszerűen arra akarok rámutatni, hogy a pszichológia nem spirituális bullshit, hanem egzakt tudományág, az alkalmazói szakemberek, a pszichoterápia egy általánosan elfogadott, sztenderdizált módszertanokat felölelős ágazat. Ez nem annak a kérdése, hogy te hiszel benne, vagy nem hiszel, hanem ez van.

Az a baj, hogy ezt összemosod a zsebórával hadonászó, kártyából jósoló, hümmögve csakrázó ezoterikus arcokkal, és én ezt szeretném szétválasztani.

"egy kis önelemzéssel felfedheted magadban, hogy épp mit kellene az adott cél érdekében csinálnod"

Persze, hogy megteheted. Olvasni is megtanulhatsz egyedül, de a szakmai segítség sokat gyorsít. De az igazi gond nem ez, hanem az, hogy ha a környezetedben senki nem tudott olvasni, akkor fogalmad sem lesz, mit veszítesz az analfabetizmussal. Szóval az első lépés az, hogy egyáltalán rájössz, hogy létezik olyan, hogy olvasás, és utána már olvasol.

Én pl még sosem jártam pszichoterápiába, de munkahelyi szakpszichológus, szervezetfejlesztő szakpszichológusok többször foglalkoztak velem. Ami ilyenkor történt, hogy helyre tettek egy csomó dolgot a fejemben, elindítottak egy irányba. Utána azt csináltam, amit te is mondasz: fejlesztettem, elemeztem magam, és egészen jól megoldom magamtól. Ezek nem hónapokig tartó folyamatok voltak, hanem néhány órás foglalkozások, amik teljesen átformálták a szemléletemet bizonyos dolgokhoz, és ezek bizony pszichológus végzettségű emberek voltak. Magamtól ezt jó esetben évtizedek alatt ha eljutok ezekre a gondolatokra.

Ez nem hit kérdése, teljesen pragmatikus dolgokról beszélek, kb mint amikor bemegyek a mosógép-szaküzletbe és ott elmagyarázzák, hogy működik a vízkő, és kapok egy csomó tanácsot.

"rákeres a neten kidob 200+ oldalt amin le van írva az adott probléma megoldásának a menete és ugyanúgy neki kell megtenni érte a lépéseket. Ezeket az oldalakat sem ilyen kóklerok írják, hanem szakemberek"

Azaz pszichológusok? Akikről éppen azt akarod bebizonyítani, hogy nem hiszel bennük. És ezek a pszichológusok honnan szerezték ezt a tudást? Gyakorlati terápiában, amiről éppen azt bizonyítod, hogy kamu lehúzás az egész.

"Hát nekem még egy pszichológus sem puffogtatott Coelho-i bölcsességeket.."

Pont ez az, én sem tudok semmi ilyet mondani még a béna pszichológusokról sem.