Miért olyan szomorúak szinte mindenhol az eladók?

Mert emberek, és az emberek néha szomorúak.

Lehet, hogy öt perce épp földig gyalázta őket az egyik vásárló egy olyan dolog miatt, ami felett nincs irányításuk, de vissza se szólhatnak neki nagyon, mert hát a kedvesvevőnek mindigigazavan. Lehet, hogy láttak valakit, aki nem tudott fizetni a dolgaiért, és megsajnálták (egy ilyet néztem végig valamelyik nap, én is elszomorodtam. Felajánlottam a hölgynek, hogy fizetek én, de nem fogadta el, annyit mondott, hogy a büszkeségét nem vehetik el tőle). Lehet, hogy szarniuk kell, de nem tudnak elmenni, mert sok a vásárló, menstruációs görcseik vannak, vagy magánéleti roblémáik. Persze, kezeljék profin, legyenek mosolygó robotok, mint egy légiutaskísérő vagy egy színész mondjuk, de nem azok, hanem érettségizett/kereskedelmit végzett emberek, akik csak szeretnék túlélni a napot.

Baszodalássan, ha senki nem végezné ezt a munkát, aki egy fszom érettségivel nem rendelkezik egy sztyuvi mosolyával és egy pincér benyalóképességével, akkor rohadtul senki se nyalná fényesre a kis picsácskád a pult mögött. Nem kerülne ám ki az árstoppos cukor, hogy a Bözsi nénik reggel hétkor szétszedjék.

Igazából sosem értettem, miért kell nektek, hogy egy alulfizetett, kizsigerelt droid (akit TI zsigereltek ki, lehet, hogy te speciel kedves vagy velük, de a másik 8-10 ember nem az) szellemében prostituálódjon, és bazsajogjon rátok? Egyébként nem jó a nap? A humorotok, a csillogó személyiségetek nem csikar ki mosolyt az ismerőseitekből, és ezért legalább az elado vigyorogjon, vagy őszintén, miért van erre szükség? És akkor mi a bánatos pék fasza van, ha nem mosolygott? Köszönt? Lecsipogtatta? Visszaadott? Nálad van most, amit vettél? Akkor meg?!