Azok aki tudják,hogy haldokolnak, mièrt nem szomorúak?

Biztos, hogy vannak nekik is rosszabb időszakaik. De alapvetően miért akarná az ember végigsírni azt a keveset, ami az életéből hátravan? Akinek az állapota lehetővé teszi (tehát mondjuk nincsenek folyamatosan iszonyatos fájdalmai), attól szerintem érthető, hogy igyekszik jól érezni magát, amíg lehet. Meg nyilván a körülötte lévőket sem akarja az elkerülhetetlen mértéknél jobban nyomasztani.

Akinek erős hite van, az megbékéléssel is tekinthet a halálra.

Amíg élsz mindig ott a remény, van aki belehal egy tucat betegségbe, van aki áttétel túlél, nem gyakori de van.

Minnyájan haldoklunk. Van aki 90-100 évig is. :)

Az a legjobb mikor a haldokló csak annyit lát hogy mindenki szomorú körülötte, és még neki kell vigasztalni.

Gondolom ő is így élte meg :) Próbálta az utolsó idejét marhulással tölteni, és jól tette. Nem jó az elkerülhetetlenen keseregni, élvezni kell azt ami még van. Sajnálom azt, aki fiatalon hal meg, hiszen sok lehetősége lett volna, de van akinek ezt dobja a gép :(

Inkább túl lenne rajta már.

Lehet, hogy azt érzi, hogy nincs mit vesztenie, és az könnyebb lenne már neki, nem kellene szenvednie tovább, így elfogadja azt.