Ennyire gáz lenne, hogy csak buszsofőr lett belőlem?

Semmi baj Zolika! Te vagy a király!

[link]

Semmi "gáz" nincs abban, hogy buszsofőrként dolgozol. Minden tisztességes munkára szükség van.

Az pedig nagyon jó dolog, hogy olyan munkát találtál magadnak, amit szeretsz is csinálni. Ez csak keveseknek sikerül.

Én három dolgot mondanék...

1. Sokan imádják a buszvezetőket (jó, azért ahogy az utasok között, úgy köztük is vannak szinten aluliak, de a többség rendes, jó arc, és sok csajnak bejön), és nem mellékesen: kevés is van belőlük.

2. Az embernek a saját életét kellene élnie, és nem a szüleiét. A szülőknek pedig támogatniuk kellene a gyermekük elképzeléseit. Akkor is, ha nem ugyanaz, mint mondjuk apuci elkpzelése. De komolyan... nem azért szül, és nevel valaki egy gyermeket, hogy belőle egy boldog felnőtt legyen? Az meg nettó butaság, hogy valakinek csak úgy lehet jó élete, ahogy ők elképzelték.

3. A legnagyobb hiba (nyilván nem csak a te részedről, hiszen akármennyire is jogilag felnőtt már 18 évesen az ember, gyakorlatilag távolról sem dönthet még szabadon), hogy olyan szakra, sőt, egyáltalán hogy olyan képzésre mentél, amit utálsz. Az ilyen sztoriknak jobb esetben az a végük, hogy az illető otthagyja az egyetemet, és talál egy testhezállóbb szakmát, vagy átmegy olyan szakra, ami érdekli is. Egy fokkal rosszabb, amikor kínkeservesen elvégzi, és csak 5 (vagy több) év után jön rá, hogy neki teljesen máshol lenne a helye. De még ennél is rosszabb, amikor meg is próbál az adott diplomával elhelyezkedni, és végül egy boldogtalan, alulteljesítő, frusztrált dolgozó lesz belőle.

Az embernek akkor lesz boldog élete, ha azzal foglalkozhat, amivel szeretne.

Az meg egyszerűen primitívség, ha valaki lenéz minden munkát, csak mert nem diplomás munka. Ezt úgy mondom, hogy nekem meg diplomám van.