Normális hogy folyamatosan elmegy a életkedvem az emberektől?

Ez miat nem tudok belekezdeni semmibe se mert ez minden alkalommal elveszi minden bizalmam, sajnos eléggé rávagyok görcsölve mivel már lassan 18 éves leszek és még nem éltem ki magam ezért rettentően be vagyok pánikolva hogy ez még továbbra is igy fog fojtatódni, viszont tisztában vagyok azzal hogy ezzel a hozzálásal és az görcsösen ragaszkodással csak méginkább elijesztem magamtól az embereket viszont valamiért eszméletlenül rettegek attól hogy ilyen életet fogok így élni.

Esetleg van rá példa hogy hasonló gödörből is sikerült valakinek kikerülnie?

5-ös, ugye mekkora mázlista vagyok hogy csak ennyi írás, fogalmazásbeli hibákat követtem el ahoz képest hogy nem vagyok magyarországi és egytátalán nem tanultam sehonnan :O

Kérlek még azt írd le hogy netán te vagy-e az második válaszoló.

Egy szóal se mondtam hogy mennék egyetemre, ennyi IQ-vel először is esélyem se lenne és egyre inkább csak butulok.

Ha sikerülne egy megfelelő munkahelyet tanálni akkor se érezném magam jobban mivel méginkább tudatosulnék azzal hogy így maradok.

Ha most nem görcsölök rá később méginkább frusztráltabb leszek ez miatt.

"Az előttem az élet" szövegelést pedig hagyjuk...