Mennyire jó nárcisztikusnak vagy pszichopatának lenni?

Mindenki nárcisztikus, egy mentálisan ép elméjű is.

Viszont van a nárcisztikus személyiségzavar, ha jól tudom ezt valamilyen skálán mérik, és 10-es a legdurvább.

Az,hogy te mit látsz és ő mit érez magában az két totálisan külön dolog.

A nárcisztikus szenved belül…de kegyetlenül.

Nincs önértékelése, ezért manipulálja az embert,hogy azt a visszajelzést kapja,hogy ő értékes.

Ezzel tartja fent a látszatot ami nem engedi bedönteni az önértékelését.

Nárcisztikus személyiségzavarom van, generalizált szorongással. Borzasztó. Egyszerre hiszed önmagad a világ legkülönlegesebb emberének, és egyben a legjelentéktelenebbnek is. De a legszörnyűbb a valóság lehetősége, hogy lényegében egy teljesen átlagos, hétköznapi, szürke ember vagy.

Manipulatív és szeretetéhes vagyok igen, de azért, hogy megvédjem saját magam önbecsülését (ami mindig pengeélen táncol) és mert mindennél jobban vágyok az elfogadásra, a folyamatos elismerésre, mert ez egy hatalmas tátongó űr a lelkemben. Eközben ostorozom magam, mert belül úgy érzem, nem vagyok jogosult ezekre, főleg, ha tenni is próbálok értük, a cselekedeteimmel, és attól is félek, hogy ezáltal nem tisztelem azokat, akik számomra elvileg fontosak.

Kívülről magabiztonsnak és jól szituáltnak tűnök, belül pedig szinte mindvégig őrlődök, néha pedig összeomlok valamelyest, bizonyos periódusokban. Az évek során pedig, a sok valódi, vagy vélt, megérdemelt, vagy jogtalan csalódástól, szépen lassan értelmét veszti az élet. Megfogalmazni és kimutatni a valódi fájdalmamat nehéz, sokszor képtelenség, mert nem vagyok vele tisztában, sérti az önbecsülésem, gyengének érzem magam tőle mások előtt. Helyette inkább cinikus, szarkasztikus, vagy arrogáns vagyok.

Én így élem meg ezt, nyilván vannak másféle nárcisztikusok is, akiknél kevésbé tudatosulnak a negatív érzelmeik, így ők más, akár törtetőbb és elnyomóbb karaktert öltenek. Az antiszociális személyiségzavarról nem tudok nyilatkozni tapasztalatból, de annál szerintem nem jellemző a negatív, önvádló érzelmi világ, a cselekedetek forrása nem ez. Annál inkább a társadalmi szokások logikátlanságának és értelmetlenségének érzete, és ettől fogva a semmibevétele jellemző. Ők agyi fiziológiai szinten képtelenek megérteni és elfogadni az emberi és társadalmi szabályokat, ezért tényleges bűntudat és önmarcangolás nélkül cselekszenek.

Sok esetben az antiszociális és a nárcisztikus személyiségjegyek azonban keveredhetnek, egyik probléma a másik mellett létezhet.

Egy pszichopata nem érez félelmet, szomorúságot, bűntudatot. Ez miért lenne kevésbé rossz, mint jó? Gondolj bele, hogy nem érzel félelmet: mi vesz rá arra, hogy vigyázz magádra? Egy pszichopatának tudatosan át kell gondolnia minden lépését annak érdekében, hogy ne veszélyeztesse önmagát és a környezetét. Ez rengeteg energiába kerül, mert gyakorlatilag semmit sem tud csinálni anélkül, hogy ne lenne veszélyes. Nekünk, neurotipikusoknak könnyű, hiszen rögtön átérezzük a dolgok súlyát, nincs szükség analizálni a viselkedésünket, hanem ösztönösen reagálunk és viselkedünk, ingernek megfelelően. A legtöbb pszichopata alig éri el a fiatalkort, mivel az impulzivitás és a félelemhiány miatt veszélyes helyzetekbe sodorják magukat. Ha nem magukat, akkor másokat ölnek meg vagy veszélyeztetnek.

A legtöbb pszichopata börtönben van, mert még az átlagnál intelligensebb pszichopatáknál is akadályozott az analitikus képesség elsajátítása és az gátlástalanság kontrollálása, nemhogy az átlagos intelligenciahányadossal rendelkező pszichopatáknak. Egy pszichopata orvos ellen sokkal hamarabb fognak pert indítani, mint egy nem pszichopata orvos ellen. Hogy miért? Mert nem érzi át, hogy amit csinál, az rossz. Természetesen mindenki hibázhat, de a hibázás esélye affektív empátiával a minimálisra csökken, hiszen érezzük, hogy valami nem megfelelő. Egy pszichopata nem érez, hanem gondol. Neki legfeljebb kognitív empátiája van, de ez nem elég ahhoz, hogy megfelelően reagáljon bizonyos helyzetekben, ami ugye hibákhoz vezet.

Értem, hogy a társadalom és a hálivúd imádja idealizálni a pszichopatákat, és óriása a hype, de a valóságban beteg emberekről beszélünk, akik gyakorlatilag mást sem tudnak csinálni, csak ártani. Ha pedig proszociálissá avanzsálják magukat, akkor is veszélyesek maradnak. Én nem utálom őket, de nem is ideaálizálom őket, szimplán nem foglalkozok velük. Ha találkozok eggyel, akkor igyekszem minél jobban elkerülni. Van az az embercsoport, akik szerint jó lenne ha a pszichopaták uralnák a világot, mert racionálisak, és van a másik csoport, akik szerint ki kellene őket irtani. Én nem értek egyikkel sem egyet.

A nárcisztikusokról már írtak, ők érzelmileg nagyon szenvednek..

Rosszul gondolkodik a kérdező.

Én például nem vagyok sikeres, kicsit sem, és mégis nárcisztikus vagyok.

Egy pszichopata, és egy nárcisztikus ember is lehet egy rabszolga a tömegben, de ők vannak az elsők közt, akik idővel fellázadhatnak, mint ahogy régen Sztálin is tette.

Viszont a többségének semmi szerencséje sincs, mint Sztálinnak.

A többsége inkább bűnüldözésbe kezd.